Hocz János
címzetes igazgató,
okleveles üzemszervező agrármérnök,
okleveles üzemszervező agrármérnök-tanár,
okleveles közoktatási vezető
(1951: Csorvás ‒ 2018: Orosháza)
Diákként 1966-ban, ebből az általa mindig szeretett iskolából indult el. 1970-ben mezőgazdasági technikus végzettséget szerzett, majd Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Végzése után 1975-ben kezdett dolgozni az iskolában.
A patinás Orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola (Mezgé) tanára volt 31 évig, közben szakfelügyelő tanárként, szakmai igazgatóhelyettesként, felnőttképzési vezetőként, végül tíz évig ‒ 2006-ig, nyugdíjazásáig ‒ igazgatóként volt annak vezetője.
Szívügyének tekintette a térség, ezen belül Orosháza mezőgazdasági és ipari képzését, annak megtartását, fejlesztését. Azon időszakban volt szakmai vezetője városunk legrégebbi középiskolájának, amikor a szakképzést ‒ ezen belül a „Kossuthot” is ‒ új, sokszor viharos társadalmi, politikai kihívások, elvárások jellemezték. Nagy tapasztalattal rendelkező, a szakképzésért, az iskolájáért, munkatársaiért nyíltan és őszintén kiálló, emiatt konfliktusokat is bátran vállaló, jó humorú, karizmatikus egyéniség volt.
A nevelőtestületével együtt sokat tett azért, hogy a „Mezgé” tanulói a korszerű oktatási eszközök segítségével, türelmes pedagógusi munkával jó szakemberekké váljanak. Vezetése alatt számtalan sikeres pályázatot nyert az iskola. Büszke volt mindig a helyüket megálló tanítványaira.
Szakmai kihívást jelentett számára a bónumi állattartó telep kialakítása, fejlesztése, valamint az is, amikor 2001-ben az ipari szakképző intézményt összevonták az iskolával. Vezetése alatt került sor az iskola épületének felújítására, az évenkénti kiemelkedő eszközfejlesztésre. Jelentősen nőtt az iskola vagyona, kibővítette az intézmény képzési kínálatát. Többek között három akkreditált felsőfokú szakképzéssel, valamint közgazdasági képzéssel is rendelkezett az akkori iskola. Szívügyének tekintette az intézmény és a diákok külföldi szakmai kapcsolatait, így Szlovákiával, Erdéllyel és Németországgal is voltak közös programjaik.
A „Tudáspark”, mint képzési centrum létrehozásáért is sokat tett.
Emellett közéleti szerepet is vállalt: a helyi képviselő-testület egyéni képviselője volt. A Németh Imre Alapítvány létrehozásában, működtetésében aktívan részt vett. A Biacsy Imre alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét is ellátta.
Kollegák, barátok, akik ismertük, tiszteltük, egy Juhász Gyula-idézettel veszünk tőle végső búcsút:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még.”
