Több évtizedes kétkezi munka, fáradhatatlan kíváncsiság és megannyi élmény fűzi Gombkötő Sándort és családját a szőlőtermesztéshez. Az orosházi gazda egy kertecskével indult el a szőlészet rögös útján, amely azóta csaknem egy hektáros területre nőtte ki magát.
A történet Újosztáson, Orosháza egyik külterületén kezdődött, ahol körülbelül hetven éve működik zártkerti rendszer. Ezekből a kis kertekből nagyjából négyszáz van azon a területen. A tősgyökeres orosházi Gombkötő Sándor itt kapott az édesanyjától kora fiatal korában egy kertet azért, hogy fia kedvtelésének teret engedjen.
– Orosházán az őseink is szőlőtermesztéssel foglalkoztak, bár ez manapság már elfelejtődött, pedig egy híres szőlőtermesztő város volt a miénk. Annak idején még Zombáról hozták az őseink a szőlőkultúrát ide, köztük az én családom is – kezdte a történetét Gombkötő Sándor.
– Régen, a házak előtt álltak a szőlőlugasok, emlékszem nagyapáméknál is volt. Sokat mesélt nekem róla, így már egészen gyermekkoromban megszerettem a szőlőtermesztést – mesélt a kezdetekről.
Elmondta, még igazán fiatal volt, amikor elkezdte a szőlészkedést.
– Talán egyfajta kötelességérzet is vezérelt, mikor úgy döntöttünk nem bor, hanem csemegeszőlőt szeretnénk termeszteni, hiszen a bornak nem sok szerepe van Orosháza történetében, illetve ennek az esztétikai értékét is jobban ki lehet hangsúlyozni – ismertette Gombkötő Sándor.
Mint mondta, kezdetben ifjabb korában a Kertbarát Klub tagjaként ismerkedett meg szőlőtermesztőkkel és a fajták értékével, majd aztán könyvekből és a kertbarátoktól kölcsönösen tanultak egymástól.
– Sokszor barátságos versengések is voltak közöttünk, amelyeket nagyon élveztünk. Így évtizedek alatt, kíváncsisággal és szeretettel nőtt a kertünk csaknem egyhektárosra – mondta a kertész.
Csináld, ha tetszik
– Édesanyámtól kaptam az első kertet, „csináld, ha tetszik” – mondta, én pedig elkezdtem. Tulajdonképpen szaklapokból, szakirodalomból tanultam, autodidakta módon hosszú évek alatt – emlékezett Gombkötő Sándor. Mesélte, tanyáról származik, így a föld mindig közel volt hozzá, és boldogságára, ilyen feleséget is kapott maga mellé.
– A munka mellett is csináltuk közösen, úgy mint most a fiamék is. Pedagógusként mentem nyugdíjba, autószerelő szakoktató voltam – mondta.
Annak idején az indulás hatalmas beruházással járt, hiszen terültet is kellett vásárolni. Ám, ez a fajta munka mindig sok költséggel jár. A kertet hosszú ideje négyen művelik, Gombkötő Sándor feleségével, fiával és menyével. Elmondta, a fia kertészmérnök, így ő a szakmai elmélet részét, míg Sándor a gyakorlati részét képviseli.
– A kertben körülbelül harminc sor és kilencven tőkénk van, emellett nagyjából huszonöt fajta szőlőt termesztünk, melyek mindegyike csemege. Ebből viszont csak húsz az, ami piacra is kivihető. A maradék mustnak, pálinkának használható – sorolta.
A szőlőknél különböző támrendszereket hoztak létre. Megtalálható a függőleges kordonművelés, illetve az Y vagy sátorművelés is. Ez azt jelenti, hogy két oldalra ki van terjesztve a szőlő, ennek érdekessége, hogy ilyen támrendszert a környékben nemigen használnak.
– Békés megyében nagyon jó földek vannak. Orosházán az Újosztási zártkertekben negyvenhárom aranykoronásak, ez pedig remek talaj a növényeknek, így a szőlőnek is. Azonban eddig sokkal kevesebb és sokkal kisebb szeműek voltak a fürtök – mesélte Gombkötő Sándor. A kertész hangsúlyozta, idén évszázados csúcs van a szőlőtermesztésben. – Nem volt még ilyen, és nem is lesz mostanában. Még az aszály sem ártott sokat a szőlőnek, pedig ebben az évben elég kevés eső esett. Szerencsére elég mélyen gyökerezik – mondta Sándor.
Szőlőtermés általában augusztus 15-től október végéig van ebben az újosztási kertben.
– Az idei ebből a szempontból is különlegesnek számít, hiszen már július végétől érik a szőlő – emelte ki hozzátéve, viszont most különösen fontos, hogy árnyékban legyenek a szőlők, ezért le is vannak takarva, mert ez a tűző nap könnyen tönkre teheti a termést.
A kertészetben látható fürtök nagy része még nem kész a szüretre, hiszen érési sorrendben vannak ültetve a szőlők.
– Ez azért szükséges, hogy leszedés után a piacra vihessük rögtön, és ne kelljen sokat tárolni egy-egy fajtából. A cél, hogy lehetőség szerint lefogyjon az egyik fajta, mire a másik piacra kerül. Azonban ezt sem lehet a végtelenségig csinálni, mivel az őszi szőlők egy része nem kell a piacon. A maradékot pedig be kell tárolni – ismertette Gombkötő Sándor.
Azonban nem mindig lesz szép a szőlő, hiszen mint minden növényt, vírus, baktérium és tápanyaghiány is bántatja.
– Ezért nem minden szőlő egészséges, sőt pusztulásig vannak fertőzött tövek. Ez ellen a szakirodalom szerint sem tudunk mit tenni. A baj sajnos sokszor csak több év után látható, így ez jelentős kiesést okozhat – részletezte.
Az újosztási kertben szinte nyoma sem volt kiszáradt tönknek. A csaknem egy hektárnyi terület telis-tele volt napérlelte, hatalmas – néhol 52 centimétert is elérő – fürtökkel, kövér és édes szemekkel. Némely fényesen, néhány kéken, volt, amely szeplősen vagy éppen különleges rózsaszínen csüngött alá. Néhány ritkább fajta szőlő, amelyekkel az orosházi piacra kilátogatók Gombkötő Sándor és családja standjánál találkozhatnak: például a rózsaszín és kék magvatlan (kismis moldavszkij), a Moldova, a Guzal kara, a Hamburgi muskotály, az Itália vagy az Erzsébet királyné emléke. Ezek a szőlők évtizedes tapasztalatról, szeretetről és rengeteg gondoskodásról árulkodnak.
– Bizony nem sok pihenésünk volt az elmúlt harminc év alatt – zárta büszke mosollyal Gombkötő Sándor.
Az Orosházi Hegyláda
Gombkötő Sándor szőlőtörténet kutatással is foglalkozott, így talált rá az Orosházi Hegyládára.
– Régen Pusztaszentornyán egy tanya padlásán találta meg egy kutató az Orosházi Hegyládát, amiben az Orosházi hegyközség összes irata benne volt – mondta Sándor.
Zilahi Lajos feldolgozta a hegyláda iratait, melyben többek között csősz naplót is találtak.
– 1975 óta senki sem foglalkozott vele, majd én utánanéztem és a gyulai levéltárban találtunk rá. Odajártunk két héten át a feleségemmel, sokat lemásoltunk és egyszer egy előadást is tartottam belőle. 1830-tól vezették a hegyláda iratokat, a csőszválasztástól kezdve szinte minden megtalálható benne. Nem kevesebb, mint száz évet ölel fel a dokumentált anyag – tájékoztatott az orosházi kertész hozzátéve, szeretné, ha ez nem veszne el nyomtalanul, hiszen fontos része történelmünknek.
