Minden és mindenki életében vannak nevezetes évszámok, legyen az ember, vagy épp egy rendezvénysorozat. Az orosházi kispályás labdarúgó bajnokság esetében ilyen nevezetes évszám az 1968. Ebben az évben kezdődött városunkban a ma is népszerű szabadidős versenysorozat.
Persze az ilyen nagyságrendű, ennyi embert megmozgató, ennyi szervezést igénylő események nem indulnak maguktól. Kell néhány jó értelemben vett „megszállott”, aki akarja, és aki magával tudja ragadni a többieket. A városi kispályás bajnokság születésénél többen bábáskodtak. Most egyikük, Kovács László mesél a kezdetekről.
A Sztálingrádi utcától Békéscsabáig
– A Sztálingrádi (ma Kós Károly) utcán nőttem fel és szerencsére akkoriban sok hasonló korú srác lakott arra, így magától értetődött, hogy naphosszat a labdát rúgtuk. 15-20-an is összejöttük. Fociztunk, fejelő bajnokságot csináltunk. A társaság nagy része az akkori 2.sz. iskolába járt. A suli csapatával másodikok lettünk a nagypályás úttörő bajnokságban. Később ki erre, ki arra ment továbbtanulni, de hétvégeken és a szünidőben továbbra is összejött a társaság és fociztunk. Ekkor már az iskola udvarán és fűzős bőrfocival. Kis szépséghiba, hogy a fekete salakon és legtöbben mezítláb. Nagyon nagy szerelem volt a labdarúgás. 1965-ben egy alkalommal Békéscsabán jártam. Az ügyintézések után betévedtem egy iskola udvarára, ahol kézilabda pályán rúgta két csapat a bőrt. Azt hittem, valami buli meccs, de elmondták, hogy ez a városi bajnokság egyik meccse. Azzal jöttem haza, hogy ilyet itthon is kell szervezni – kezdi a történetet Kovács László.
Két év
Két év kellett hozzá, hogy végül megvalósuljon a terv és elinduljon Orosházán is a kispályás bajnokság. Az akkori Városi Tanácsnál is látták, hogy kell a tömegsport és nagyon jó dolog az, ha munkahelyi közösségek, baráti társaságok a pályákon találkoznak és nem valahol másutt. Mégis, a jó szándék ellenére is jó időnek kellett eltelnie, mire a különböző szintű egyeztetések lezajlottak és a szervezés feladatát is megoldották. Rengeteg beszélgetés, tervezgetés végén aztán 1968-ban indult el a bajnokság hat csapat részvételével.
– Egyetértés néven indultunk. Igen erős csapatok szerepeltek már az első évben. Elég, ha csak a Csillag Áruház csapatát említem, melyben egy sor volt NB-s játékos rúgta a labdát. Cziráki, Szűcs F, Berta J., Szabó I, Patyi B., hogy csak néhány nevet említsek. Voltak persze nagy nevek a többi csapatnál, például a Barneválnál is. Rendkívül büszke vagyok és voltam, hogy ilyen játékosok ellen játszhattam. Az első évben a Csillag Áruház nyerte a bajnokságot az Egyetértés előtt, a következő szezonban viszont már megfordult ez a sorrend – teszi hozzá büszkén Kovács László.
„Széna”
A kispályás bajnokság gyorsan népszerű lett és népszerűsége évről évre csak növekedett. Hamar kialakultak azok a párosítások, amely csapatok között, ha nem is vérre menő, de minden alkalommal komoly presztízs mérkőzések zajlottak. A szervezési felügyeleti feladatokat a tanács részéről Czeglédi Károly vitte. Az ő visszavonulása után került a képbe és lett a kispályás rendezvények szíve, lelke, motorja, Szénási József. Ahogyan barátai hívták, Széna, majd húsz éven keresztül, egészen a haláláig szervezte, bonyolította, intézte, nem csak a bajnokságot, de előbb a November 7 kupát, később a szintén népszerű Téli kupát. Ebben végig segítségére volt az önkormányzat sportosztálya.
A nyolcvanas évekre már mintegy negyven csapat alkotta a városi kispályás bajnokságot, melyek A, B, C csoportra osztva játszottak a város különböző bitumenes pályáin, az Új Élet Tsz bogárzói pályájától, a Mezgén át az Október 6 utcai AKG pályáig. Időről-időre mindig feltűntek, és meghatározóvá váltak különböző csapatok. A Csillagtól kezdve, a Schnell Ex-en át az Unicum-ig. Ma is töretlenül zajlik a bajnokság, bár az idők során kisebb, nagyobb változások voltak és biztosan lesznek is. Ma már csak a két műfüves pályán zajlanak a meccsek. Az egykori alapítók közül sokan nincsenek már köztünk. Akik igen, azok közül többen – mint Kovács László is – nézőként figyelik a mérkőzéseket.
Ha az elmúlt ötven esztendő teljes történetét le szeretnénk írni, az egy hosszú, többrészes írásmű lenne. (Itt és most csak az ötven évvel ezelőtti kezdetről szerettünk volna megemlékezni.) Van azonban néhány dolog, mely az évek alatt semmit sem változott, ez pedig a foci, a közös játék élménye és a versengés szeretete. Ezért bízhatunk abban, hogy a következő ötven évben is lesz kispályás foci és bajnokság Orosházán.
