Szakítva az elmúlt évek hagyományaival, idén nem csak adventkor látogatja meg Orosházát Rákász Gergely. Az orgonaművész néhány napja adott nagy sikerű, természetesen teltházas koncertet a református templomban a Lords of the Organ sorozat részeként.
A még mindig fiatal orgonaművész több mint húsz éve ült először az orgona mellé Orosházán. A koncert olyan jól sikerült, hogy azóta is az egyik legkedvesebb városa a miénk, és mindig örömmel jön ide. Még akkor is, ha eredetileg tervben sem volt nálunk nyári előadás.
– Tegnap Gyulán játszottam, és a Csizmadia Sanyi barátom kapcsán úgy ide nőttem, annyi szép emlékem van, hogy azt mondtam a csapatomnak, ne szaladjunk haza, hanem álljunk meg, ha van fogadókészség – kezdi Gergely. – Minden évben két műsorom fut. A karácsonyi, aminek a nyitása most már jó ideje Orosházán van, és egy fesztiválműsor, ami meg mindig kimarad, mert másfelé járunk. Most viszont nem hagytuk ki, eljöttünk – világítja meg, hogyan született a döntés.
Az orosházi közönség pedig örömmel fogadta a lehetőséget, minden hely megtelt péntek este. Csalódnia pedig ezúttal sem kellett, hiszen a zene, az összekötő szövegek és látvány tökéletes összhangját kapta.
Az Orgona Lordjai számos meglepetéssel, zenei csemegével szolgáltak. A koncertorgoniata szavaival élve, ha az orgona a hangszerek királya, akkor lordok azok a főurak, akik körbe ülik.
– Bach minden évben fő helyet kap, akár van évfordulója, akár nincs, de rajta kívül mindig azok a szerzők kerülnek be a műsorba, akik az adott évhez köthetők. 2018 elkényeztet minket ebből a szempontból, mert évfordulós például Gershwin, Vivaldi, Bizet, Debussy – sorolta a lordokat.
Megszólalt tőlük egyebek mellett a Tavasz a Négy évszakból, részlet a Carmenből, a Kékrapszódia, a Holdfény. Köztük pedig a Gergely által összeállított vidám, sokszor tanulságos anekdoták sora nevettette meg vagy gondolkoztatta el a hallgatóságot.
– Vivaldival kezdek, azzal, hogy milyen huncut pap volt ő. Időnként úgy tartotta a misét, hogy ott sem volt, és nem azért, mert on-line bejelentkezett, hanem mert kilógott. Amikor eszébe jutott valami izgalmas zenei gondolat, akkor ott hagyta a gyülekezetét, kiment és leírta a sekrestyében – szemezgetett nevetve a történetekből. – Aztán Gershwin, aki egy lelki akkumulátor töltő, mert örömzenél bárhol, bármikor. A legmenőbb színésznőt is faképnél hagyja egy partin, ha lát egy zongorát – villantott fel egy másikat.
Katedrálisok és meghitt otthonok
– Az egyik kedvelt norvég zeneszerzőm mondta egy alkalommal, hogy az olyan nagyságok, mint Bach és Beethoven katedrálisokat emeltek az Isten tiszteletére, de én nem vagyok ekkora ember. Az én célom az, hogy kényelmes házakat építsek, amikben az emberek jól érzik magukat. Ezzel az alázattal írta a zenéit. Az ő életútja a többiekével együtt sokat taníthat nekünk, ha nyitott füllel hallgatjuk – hívta fel a figyelmet a koncertorgonista hozzátéve, úgy véli, a katedrálisokra és az otthonokra egyaránt szükség van, mert mindkettő nélkül értelmetlen az életünk, csak a helyükön kell kezelnünk őket.
Mint mondta, neki sikerült, megfutotta a köreit, volt a padlón és járt magasan, most pedig a helyén van. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen sokan szeretik. Nem csak a zenéjét, hanem őt magát is.
– Az önazonosság a lényeg. Nincs olyan, hogy az egyik emberbe belecsepegtetik ezek a dolgokat, a másikba pedig nem. Ha például egy asztalos úgy szereti mesterségét, mint én a zenét, úgy beszél a fáról, mint én Bachról, akkor én tőle akarok bútort. Ha nem a pénzt hajhásszuk, hanem valami szép és értékes dolgot szeretnénk létrehozni valakiknek a javára, akkor az önazonos – fogalmazta meg az akár hitvallásnak is tekinthető gondolatokat Rákász Gergely, aki a tervek szerint legközelebb a Tél című műsorával látogat Orosházára – ahogyan azt már megszokhattuk – adventkor
