Kiállítással, majd ünnepi műsorral várta az érdeklődőket a magyar kultúra napja alkalmából január 22-én a Petőfi Művelődési Központ. A tárlat és az alkalomhoz illő zenés, irodalmi összeállítás kultúrkincsünk más-más szeletéből adott ízelítőt.
Himnuszunk születésnapjának idei ünnepi programja a művelődési központ Díszítőművészeti Körének tárlatával indult városunkban. A színháztermi előcsarnok megtelt a magyarországi tájegységek és a Kárpát-medencei magyarság hímzését bemutató alkotásokkal.
Mint azt Horváth József, az Orosháza és Térsége Gazdakör, valamint a helyi értéktár bizottság elnöke, a Bokréta Népdalkör előadása után elmondta, örül, hogy olyan kiállítást nyithat meg, amely orosházi értékeket vonultat fel.
– Az itt látható gyönyörű munkákat az 1964 óta a Petőfi Művelődési Központban működő Díszítőművész Kör tagjai, Tóth Imréné Magyar Kézműves Remek-díjas népi iparművész, valamint lánya Tóth Anna hímző készítették – sorolta a kiállítókat.
Kiemelte, mindannyian felvállalták a hagyományok ápolását, gyűjtik és feldolgozzák a népművészeti értékeket, tudásukat pedig nem csak megőrzik, de tovább is adják.
– Számos kiállításon mutatkoztak már be határokon innen és túl – emelte ki Horváth József, majd gondolatai után egy kézzel fogható elismerést is átadott. Az orosházi szálánvarrott szőrhímzést a települési értéktár bizottság felterjesztette a megyei értéktárba, amely befogadta azt.
Az erről szóló oklevél a napokban érkezett meg, mától pedig legavatottabb művelője, Tóth Imréné díjainak sorát gyarapítja.
– Hoztam ma ide sárközit, erdélyit, nógrádit, de a szálánvarott áll legközelebb a szívemhez, ennek a történetét kutatom, motívumkincsét közreadom, technikáját tanítom. Szeretném, hogyha minél többen megismernék Orosházán ezt a különleges hímzést – emelte ki hozzátéve, vallja, hogy a szépben való gyönyörködtetés a hétköznapok balzsama.
Ebben a szellemben vonult be a megnyitó közönsége az előcsarnokból a színházterembe a városi ünnepségre. Köszöntőjében Dávid Zoltán polgármester beszélt a Himnusz születéséről, arról, hogy a fiatal Kölcsey szatmárcsekei magányában nem is sejtette, mekkora ajándékot ad a nemzetnek.
– Olyat, amely formálja azt, szilárdítja egységét, melyet generációk éreznek magukénak, melyet majd egész nemzetünk ünnepel, és valamennyi magyar szívébe vés – mondta. – Minden évet e méltóságteljes imádsággal kezdünk, ünnepeink, társadalmi eseményeink szerves része, s ez győzteseink legfőbb jutalma is – hangsúlyozta a városvezető.
A Himnusz erejéről szólva úgy fogalmazott: – Összeköt bennünket Orosházától Budapestig, Székelyudvarhelytől Aradon át Pozsonyig, Európa szívétől a különböző földrészekig. Olyan örökség ez, amely egyetlen magyar embert sem hagy érintetlenül.
Mint mondta, bár többször is betiltották, a szavak és a dallam beivódott a lelkekbe. Az egyetlen állami himnusz a világon, amit nem törvény, nem uralkodó, nem országgyűlés tett kötelezővé, nem a hatalom választotta jelképének, nem parancsszó tette azzá, ami, hanem a magyar nép.
Zárszóul Dávid Zoltán kifejtette, irodalmi és zenei hagyományaink mellett méltán lehetünk büszkék képzőművészetünkre, népművészetünkre, épített örökségünkre, és köszönetet mondott mindazoknak, akik megőrzésükben tevékenyen szerepet vállalnak.
A városvezetőt a Békéscsabai Jókai Színház művészei, Czitor Attila, Gábor Anita és Gulyás Attila követték a pódiumon. Összeállításukban szerepet kapott a költészet és a zene, elhangzott többek között Bella István Anyanyelvem vagy című verse, de Bródy János, Ha én rózsa volnék… című dala vagy Sztevanovity Dusántól a Fényév távolság is.
A magyar kultúra napi programsorozat a Városi Képtárban, majd a Városi könyvtárban folytatódik január 25-én, 26-án.
