E heti választottunk a fiatal, és sokrétű Tóth Tamás Sándor. Elsősorban tanító, másodsorban fotóművész – bár ő nem szereti magára húzni ezt a titulust.
Orosházán született, jelenleg Hódmezővásárhelyen él és dolgozik. Igen sokoldalú személyiség. Fodrászból lett tanító, dalszövegeket és verseket is írt. A Szegedi Tudományegyetem egykori hallgatója. Ma már úgy érzi, hogy a fotózásban tud kiteljesedni, bár nem tartja magát profi fotósnak. Munkásságáért Szeged Megyei Jogú Városért oklevéllel tüntették ki. Hivatása miatt kevesebb ideje van a fényképezőgépet kattogtatni, de mindig nyitott szemmel jár-kel az utcán. Elhivatottan neveli a gyermekeket, amennyit átad a kicsiknek, annyit vissza is kap tőlük.
Egy országos interaktív vándorkiállítást is láthatott tőle a közönség Selfie címmel. A fotók Szegedről indulva járták be az országot, láthattuk már Orosházán, de többek között Szabadkán, Székesfehérváron, Budapesten is jártak.
– Mikor az egyetemen megismerkedtem a fotózással, rájöttem, hogy ez nekem egy nagyszerű kifejezési módom. Nagyon sok segítői tevékenységem volt és így rájöttem arra, hogy a társadalmi véleményt formáló és érzékenyítő témákat leginkább fotókkal tudom leközvetíteni. Ezért éreztem fontosnak, hogy jobban belemélyedjek ebbe a világba. Személy szerint nem szeretem annyira azokat a képeket, ahol egy szép tájat láthatunk. Szépnek szép, de az fotó nélkül is szép. Én leginkább üzenethordozóként használom a képeket, melyek lehet, hogy sokszor polgárpukkasztóak, de a társadalmi véleményformálás a kitűzött cél – fogalmazott.
Első kiállítása Szegedi Tükör címmel nyílt meg a csongrádi megyeszékhelyen, a Somogyi Könyvtárban. Vizsgamunkának indult, de megtetszett az egyetemnek és felajánlották, hogy közönség elé tárják. Ez újabb motivációt adott neki ahhoz, hogy folytassa a megkezdett utat.
Mélyszegénységben élő gyermekek
– A tenni és segíteni akarás mindig is erős volt bennem, ezért kerültem a szeged Motiváció Oktatási Egyesülethez, ahol testközelből is megtapasztaltam a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyermekek életét. Meg akartam világítani számukra azt az utat, ami kivezetheti őket ebből.
Meg kellett értetnem velük, hogy nem kell a társadalom által rájuk aggatott jelzők mögött leélniük az életüket. Beötlött, hogy a fotózás mennyi mindent adott nekem, és azóta széles perspektívában látom az életet. Gondoltam, hogy ez számukra is hasznossá válhat, így megszerveztem ezt a kurzust, felépítettem a tematikáját és elkezdtem az oktatást. Szépen lassan kirajzolódtak a tehetségek. Nagyszerű érzés volt látni, hogy milyen ügyesek a gyerekek.
Addig-addig ment ez az egész, hogy 2015-ben nyílt egy fotókiállítás Látod? Amit én látok? címmel a fotós diákok képeiből. Nagyon büszke voltam és vagyok rájuk a mai napig. Ha jól tudom, az egyesületnél követik az általam kitaposott utat. A mai napig megtartják a fotós-szakkört, bár biztos más tematikával. Már nem dolgozom ott, de távolról azért figyelemmel kísérem őket – folytatja történetét Tamás.
Ahhoz, hogy legyőzd a félelmedet, szembe kell nézned vele!
Elmondása szerint mindig kellemetlenül érezte magát, ha egy szellemileg sérült vagy egy mozgásában korlátozott emberrel találkozott. Nem tudta mit is kezdjen a helyzettel, kényelmetlenül érezte magát. Sokszor feszegette már a saját határait és ezért döntött úgy, hogy szembenéz a frusztráltságával és megismeri az ismeretlent.
– Harmadik éve veszek részt, mint gondozó, egy egyhetes táborban a Fejér megyei Söréden. Mi vagyunk gondozók, a gyerekek a gondozottak. Úgy érzem megerősített az, hogy ezekkel az emberekkel találkoztam és találkozok minden évben.
A „gyerekek” – hiába van a gondozottak között 30 év feletti vagy 60 év feletti, ártatlanságuk és szeretetük egy gyermekével megegyező – mérhetetlen szeretetet adnak. Ilyenkor kapom vissza az emberekbe vetett hitemet,
mert ekkor a szürke hétköznapok monotonitásából kiszakadva válik láthatóvá, hogy a sztereotípiák milyen „ballonkabátokat” húznak ránk. Ilyenkor ezt levetkezzük és felszínre kerül az igaz, valódi emberség – avatott be.
A Selfieről
Véletlenek sorozatának köszönheti, hogy ihletet kapott a fotósorozat témájához.
– Különféle élethelyzetek és egyéb benyomások hatására állt össze bennem a téma. Ekkor már bőven hátrányos helyzetűekkel foglalkoztam és átláttam a problémákat. Ezért szerettem volna, hogy egy ilyen társadalmilag érzékenyítő témájú fotósorozatot hozzak létre. Egyszer az utcán sétálva láttam pár fiatalt, akik fotózgatták magukat egy nagyon oda nem illő hátérrel. Ekkor állt össze a fejemben formailag az egész. Ezután indult el a maga az alkotói folyamat, ami egy nagyon hosszú és igen összetett munka volt. Szerencsém volt, hogy az egyetem támogatott ebben, hiszen önerőből nem lettem volna képes véghez vinni – emlékszik vissza.
A képek a mai közösségi felületek tipikus megjelenését idézik. Ebben az esetben viszont nem likeokat hanem dislikeokat látunk. Egy QR-kód is jelen van a képek mellett, melyet leolvasva az adott problémával foglalkozó weboldal érhető el. A kiállítás 10 társadalmi problémát dolgoz fel, olyanokat, mint a szegénység, a bántalmazás vagy akár a gyógyszerfüggőség.
Hírességek is közreműködtek a megnyitókon
A kiállítás témája és célja mellett ismert művészek is kiálltak. Említhetjük Kulka Jánost, Faragó Andrást vagy éppen Csonka Andrást. Mindannyian egyből igent mondtak a felkeresésre, ezzel is színvonalasabbá téve egy-egy megnyitót.
– A székesfehérvári megnyitó abból a szempontból is igen különleges a számomra, hogy egy olyan sérült ember írt megnyitóbeszédet, akit Söréden ismertem meg. Sajnos fizikailag képtelen arra, hogy beszédben kommunikáljon, ezért Csonka András színművész olvasta fel az írását. Egyelőre a váratlanul nagy siker miatt a fotókiállítás tovább vándorol. Ha a végéhez érünk, akkor a képek visszakerülnek Szegedre, ahol egy árverezésen értékesítik majd őket, a befolyó összeget pedig jótékony célra fogjuk fordítani – emelte ki Tóth Tamás.
Orosháziként nagyon meghatónak találta, hogy pont az adventi időszakban sikerült a fotókat itt kiállítani, hiszen azt vallja, karácsonykor az embernek otthon a helye, így a képek is hazatértek karácsonyra.
Életbölcsességként azt mondta: – Tégy ma a holnapért! Ha ma megoldunk egy problémát, attól mentesül a jövő generációja. Ez a legfontosabb!
