Az orosházi, de az országos lovasberkekben is mindenki ismeri. E heti választottunk az örök nyüzsgő-mozgó, a folyton újra, jobbra törekvő, Derby-győztes tenyésztő és lótulajdonos – Kulik Ferenc.
Tősgyökeres orosházi, közelebbről szentetornyai. 1957 januárjában született Orosházán. Azóta is itt él és saját bevallása szerint nem is vágyik máshová. Szentetornyán járt általános iskolába, azután gépszerelő szakmát tanult, az akkori 612-ben. Hamar kiderült azonban, hogy a felserdült fiatalember nem nagyon szereti, ha olajos a keze.
–A Petőfi Tsz-be mentem el dolgozni. A konyha mellett anyagbeszerzőként ténykedtem, de a betegszállítástól a különböző fuvarozásokig mindent csináltam, amit a kocsival lehetett és kellett. Már akkor kacsintgattam a vendéglátás felé. Büfés akartam lenni. Elvégeztem egy gyorstalpaló kereskedelmi-vendéglátóipari tanfolyamot, hogy legyen hozzá papírom. 1980-ban meg is indítottam a büfét és pecsenyesütőt Kardoskúton. Egy bódéban sütöttünk lángost, kolbászt halat – kezdi a történetet Kulik Ferenc.
A kardoskúti büfé megnyitásával szinte egy időben kezdett a lóverseny pályára is járni, az ottani kisebb-nagyobb rendezvényeken kínálva a büfé, a lacikonyha szolgáltatásait. Később a KGST piac fellendülése idején eladták a kardoskúti bódét és kezdődött a piacozás.
– A Töhötöm utcai piacon állítottuk fel a sátrat, később a Vas-Műanyag előtti KGST piacra már sátorral és büfékocsival mentünk. Jártunk Szarvasra, Tótkomlósra és a környék piacaira. Otthon megépítettük, kialakítottuk a műhelyt, ahol készítettük a kolbászt, hurkát, egyéb nyers árút. Nagyon sokat dolgoztunk, de működött egy jó ideig. Később bekövetkezett egy jelentős visszaesés, amikor már „nem voltak olyan éhesek az emberek”. Ekkor kezdtünk a mezőgazdasági tevékenységek felé fordulni. Örököltünk egy kevés földet. Tehenet fejtünk, földet túrtunk – folytatja a mesélést az egykori lacikonyhás.
Mindeközben a lovak
Édesapjával kezdték, még ’74 körül a lovazást. Kevés szabadidejükben hajtottak, lovat pucoltak, adtak-vettek. Még tenyésztésben nem gondolkodtak, de ahogy mondani szokták, a bogár már benne volt a fiatal Kulik fülében.
– Az áttörést ebben a tekintetben Zenobia megvásárlása hozta meg. Pusztaföldvárról vettem, és ’81-ben, nálam született csikója, Milán lett az első igazán sikeres versenylovam. Később – már az Új Élet TSZ színeiben – utcahosszal nyerte a Ménesek nagydíját. Zenobia és Milán irányította a figyelmemet a tenyésztés felé. Internet még akkoriban nem állt rendelkezésre, így a méneskönyvet bújtam. Onnan próbáltam kiválasztani a jó családból származó, jó vérvonalú ügetőlovakat. Innen kezdődött a családi ménes fejlesztése. Ha csak lépésről lépésre, lassan is, de egyre több lóval foglalkoztam. Ehhez persze szükség volt újabb földek vásárlására, bérlésére, hogy a takarmányt meg tudjuk termelni. Mindig csak addig nyújtózkodtunk, ameddig a takaró ért – mondja a tenyésztői karrier kezdetéről.
Major vásárlástól a Kulik-farmig
Az Új Élet Tsz szanálásakor, a nemrég elhunyt kiváló szakember, Nagy László tanácsára nézte meg a később megvásárolt majort, ahol a ménes ma is „lakik”. Sertések, tehenek, aprójószág mellett a lovakról szól itt minden.
– Elég keservesen és egy nagy adag szülői segítséggel kigazdálkodtuk, kifizettük a majort, ahol az addigiakkal ellentétben volt elég hely (boxok, karámok, stb.) a lovak számára. Az ügetőre, a Kincsem park világába addigra kedves barátom, Nagy Laci bevezetett, de a versenyeken eleinte nem sok babér termett. Minden esetre nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, illetve egy kicsit beleláttam a lóverseny világának működésébe. Ahhoz, hogy a fővárosban is eredményesen tudjanak a lovaim versenyezni, kellett egy jó trénert találnom, de ez nehezebb feladat, mint az első pillantásra tűnik – meséli tovább Kulik Ferenc.
Több trénerrel is próbálkozott az évek során, de vagy a szakmai hozzáértés hiányzott, vagy nem foglalkoztak eleget a lóval, de az is megesett, hogy lesoványodva, éhesen találta a lovát. Ilyenkor azonnal feltette az utánfutóra, hazahozta és kezdődött a tréner keresés újra.
– Teljesen véletlenül, egy beszélgetés alkalmával hallottam először Kolozsi Lászlóról. A legnagyobb tehetségnek tartott fiatal idomár-hajtóhoz egyszerűen bekopogtam, hogy foglalkozna-e a lovaimmal. A szakmában csak Pók becenévre hallgató tréner örömmel igent mondott. Igazi jó akkor lett a kapcsolatunk, amikor felajánlottam, hogy az általam nevelt egyik csikót futtassuk közösen. Én felneveltem, ő idomítja és a nyereményeket pedig felezzük. Ő volt a kancadíj győztes Patrícia. Őt követte Rafaelló, Szaharin, Tonyó, Tornádó Col és a sprintkirálynő Kisasszony. Ezek a lovak mind nálam születtek, Kolozsiék idomították, trenírozták. Tonyó 101. Ügetőderby-n aratott győzelmével lettem Derby győztes tenyésztő, Pók mester pedig Derby győztes idomár-hajtó. Mai napig nagyon jó a kapcsolat, bár most kevesebb lovam van Pesten, a történet folytatódik – hangsúlyozza Kulik.
Életfilozófia
Amikor az élet, a barátok, ellenségek, jó és rossz emberi tulajdonságok kerülnek szóba, akkor sem marad adós egy pillanatig sem a válasszal.
– A velem szemben tanúsított magatartások közül legrosszabbul az irigységet és a sunyiságot tűröm. A legjobbnak, legfontosabbnak pedig a jó barátságot tartom. Sajnos igaz, jó barát kevés van egy ember életében. Olyan emberre gondolok, aki hozzám hasonlóan jót és mindig jobbat és jobbat akar és akihez odamehetsz éjjel kettőkor is. Szegény Nagy Laci volt ilyen – mondta.
– Vannak, akik, ha elértek valamit, hátra dőlnek és elégedettek. Én sosem vagyok elégedett, mindig van a jónál is jobb és én azt is el akarom érni – vallja magáról a Derby győztes tulajdonos-tenyésztő.
Mostanság egy kicsit ritkábban jönnek a hangos sikerek a pesti pályáról, de van néhány ígéretes csikó a ménesben. Ez a türelem időszaka. Ő persze most sem unatkozik. Fia pályáját egyengeti, az internetet bújja jó vérvonalú tenyészállatok után kutatva. Azt az örömöt, amit Tonyó Derby győzelmekor érzett, újra át akarja élni.
