A Jókai Színház őszi évadjának nagyszínpadi nyitópremierjén, szeptember 15-én a közönség vette a lapot és remekül érezte magát. Maurice Hennequin – Pierre Veber Törvénytelen randevú című százéves komédiája bővelkedett franciás flörtökben és angol humorban.
Robert Cogo-Fawcett angol rendező már nem híve a nagy drámai üzeneteknek, szórakoztatni, nevettetni jött Békéscsabára. Ezt a darabot azért választotta bemutatásra, mert úgy véli, az emberi természet és a humor, kacagás iránti igény mit sem változott a történelem során, és pont a színház egyik fontos feladata, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyen – írja kritikájában Niedzielsky Katalin.
A francia szerzőpáros 1912-ben írta La présidente című bohózatát, amelyet hazánkban korábban Elvámolt nászéjszakaként játszottak, most Törvénytelen randevú címmel, Farkas Jenő fordításában kerül színpadra. A címvariációknál persze sokkal érdekesebb a jó komédia lényege, a sok-sok helyzetkomikum, a véletlenek, félreértések, meglepetések sorozata, amiben igencsak bővelkedik ez a színdarab.
Meglehetősen mély itt az erkölcsi fertő, dívik a korrupció, önös érdekek motiválják a köztisztviselők, politikusok pozícióba jutását, szereplését. Aki próbál egyenes, tisztességes maradni, éppen ezáltal lesz nevetség tárgya, mint például Tricointe elnök és felesége, Bienassis helyettes irodavezető, mert a többi bíró, közhivatalnok, szolgáló és rendőr a korrupcióban, az intrikákban jeleskedik.
Hatásos nyitójelenet, összekuszálódó szálak
Már a cselekmény szövése káprázatos. Az első felvonásban az erkölcsös főhős lakásában kártyáznak a bírók, és mindjárt le is lepleződnek. Ez a nyitó jelenet a beszédes figurákkal mindjárt megadja az egész komédia alaphangját, hangulatát. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a szerzők idehozzák – a bíró lakásába! – az elbeszélésekből már ismerős, kétes hírű színésznőcskét, majd a mindenható minisztert is éjszakázni. Akik persze összefutnak, és ezzel a szerepjátszás is elkezdődik, a művésznőnek nem marad más választása és persze a házigazda elnöknek sem, mint hogy a feleség bőrébe bújjon. Miközben a művelt lányát Párizsba kísérő elnökfeleség éppen az igazságügyi miniszternél akar közbenjárni férje előléptetése ügyében.
A Jókai Színházban igazán szórakoztató előadást rendezett hagyományos, mértéktartó eszközökkel, még akkor is, ha népes szereplő gárdát vonultatott fel igen gazdag, pazar kiállításban, igényes díszlettel és elegáns ruhákkal. Az előadás főszereplője kétségtelenül a színvonalas csapatjáték. Nem először fordul elő, hogy a Jókai Színház művészeinek tudása, tehetsége, összeszokott játéka kiemelkedik a vendégrendezővel, vendégművészekkel létrehozott produkcióban.
Tricointe kerületi bírósági elnök az a figura, aki a romlott világban próbál tisztességes maradni és igazságot osztani, de valójában élhetetlennek bizonyul, akivel inkább csak történnek a dolgok. Ezt a bonyolult szerepet a Jászai-díjas Bartus Gyula nagy szakmai alázattal, emberséggel, hitelesen viszi színpadra.
A nevetés tehát nem fárasztó, sőt pihentető, frissítő, feltöltő. A két szeptemberi bemutató – Ősvigasztalás, Törvénytelen randevú – nagyon eltérő műfajban, de egyaránt magasra tette a mércét – írja Niedzielsky Katalin.
