1994-et írunk, amikor Szabó Zoltán – szavai szerint – besétált a Katona utcai telepre, és több mint két évtized után is maradt a legfőbb cél: a keretek nyújtotta maximummal a vevők elégedettségéért tenni, miközben – megmutatva az újat – inspirációt is nyújtva a változásra, a jobbra. Az orosházi vállalkozó higgadtan, reálisan látja a piacot, ahogyan azt is, a szakképzett munkaerő kérdése óriási probléma a térségben is.
Helyben vállalkozva, minőséget teremtve – Sorozatunk címe mutatja az irányt, és ha valakire, Szabó Zoltánra ez igaz. Beszélgetésünk során egyértelművé teszi, mindig is Orosházán képzelte el az életét, és ezen a továbbiakban sem változtatna, ahogy azon sem, a minőségből nem enged, hiszen az elmúlt több mint két évtizedben is ez adta meg az alapot ahhoz a hitelességhez, mely vállalkozását jellemzi. Határozottan állítja, nem gondolkodna más vállalkozási formában sem, hiszen ő egyéni vállalkozóként adja a nevét ahhoz, amit letesz az asztalra.
– 1996-ban kezdtem a vállalkozást, majd az üvegezés mellé jött a műanyag nyílászárók forgalmazása, míg öcsémmel karöltve a faablakok, -ajtók készítése és forgalmazása is. Mindig a legjobbra törekedtünk, és mindig a szemem előtt van, hogy széles kínálatot nyújtsunk, biztosítva a lehetőséget a legjobbra, a legújabb trendekre is. Hiszem, hogy igény van a jóra itt, a térségben is – hangsúlyozza, ahogyan azt is, a vevők elégedettségénél nincs fontosabb.
Rendelkezésre állni – véleménye szerint ez is a legfőbbek közé tartozik, többet jelent egy jó reklámnál vagy épp a jelenlegi cikknél is, és ez lehet az alapja annak a bizalomnak is, amely biztosítja a rájuk jellemző sok visszatérő vásárlót.
– Az, hogy még mindig a piacon vagyunk, a szolgáltatások összekapcsolásában rejlik. Nem kell például külön kőművest hívni, komplett munkát nyújtunk azoknak, akik mellettünk teszik le voksukat. Bízom abban, ahogyan a vásárlói igények fejlődnek, úgy tisztul majd a piac is, és lehetőségünk nyílik a további előrelépésre – emeli ki, hozzátéve, ehhez elengedhetetlen a szakképzett, jó munkaerő, melyből napjainkban hiányt szenvednek. Jelenleg tíz kollégával dolgozik több csapatban, augusztusnál korábbra már nem tudnak munkát vállalni.
A lehető legnagyobb felelősséggel
– Legfőbb kollégámmal, Lacival húsz éve dolgozunk együtt, kiváló ember, kiváló szakember. Sok-sok ilyen emberre lenne még szükségem, de ma már látom, a szakembereket nekünk – a gázszerelőnek, a kőművesnek, a villanyszerelőnek és még sorolhatnám – kell kinevelnünk. Szükség van arra, hogy a bérek is emelkedjenek, ez adhat alapot ahhoz, hogy jó szakembereink legyenek.
Amikor arról kérdezem, mit jelent számára a szakma, rávágja, hogy mindent. Mutatják ezt a polcán lévő könyvek is, az Építési hibák, a Munkajogi kézikönyv vagy épp az Excel tanácsadó. Bár irodája falán New York fotója, nem keresné máshol a boldogulást a nehézségek ellenére sem, és nem választana másik szakmát sem, ebben találta meg az útját, melyet a lehető legnagyobb felelősséggel igyekszik bejárni. A műhelyt pedig boldogan járja be, mutatva épp a legújabb reluxát vagy festési technikát, arról pedig már csak diktafonon kívül mesél, miért nyújt segítséget egy-egy rászoruló családnak vagy épp a Szikhát kutyamenhelynek.
(x)
