Szereti a kihívásokat, ezért is választotta az orvosi pályát hivatásául. Elhivatott, de csapatmunkában gondolkodik, hisz véleménye szerint csak így lehet eredményeket elérni. Az Orosházi Kórház főigazgatója immár négy éve, mint mondja, a szüleitől kapott pozitív életszemlélet, a biztos családi háttér nagyban segítette céljai megvalósításában.
Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglalkozást választottak, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalany minden esetben átadja valakinek a stafétát. Ezúttal dr. Duray Péter adta át a stafétát testvérének, dr. Duray Gergőnek.
Orvos vagy közgazdász
Egy kórház főigazgatójával kapcsolatban sokakban merülhet fel az, hogy szinte biztos soha nincs ideje, talán kicsit kimért is, szigorú fellépése miatt előfordulhat, hogy beosztottai tartanak tőle, interjút egyeztetni vele pedig felér egy lehetetlen küldetéssel. Ezzel szemben dr. Duray Gergő közvetlen, nyugodt, sokat ad a kollégái véleményére és az interjú időpontjának egyeztetése sem volt lehetetlen. Pedig napjainak jelentős részét munkával tölti, és folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy az általa vezetett Orosházi Kórház minél jobb és korszerűbb legyen. A mai egészségügy helyzetét látva, tudjuk, nincs egyszerű dolga.
Orvosszülei révén korán közel került a gyógyításhoz, sőt gyerekfejjel maga is bontogatta szárnyait, több-kevesebb sikerrel. – Volt egy szalmából készült macim, és olykor, ha sikerült egy-egy fecskendőt elcsennem a szüleim orvosi táskájából, gyakran beoltottam. Ám a „gyógyításnak” végül az lett az eredménye, hogy a szalmamaci a befecskendezett víztől teljesen tönkrement – mesélte gyermekkori emlékét Duray Gergő, bár ekkor még nem sejtette, hogy orvos lesz, csupán a kíváncsiság hajtotta.
Még az általános iskolai tanulmányai során sem lehetett biztosat tudni, hisz a 3. Számú Általános Iskola (ma Vörösmarty) ének-zene tagozatán tanult, sőt a Dinnyés István vezette kórussal sokszor fellépett. Még a Táncsics gimnáziumban sem körvonalazódott igazán az orvosi hivatás, mert itt meg a német tagozatot választotta, végzősként azonban már voltak elképzelései. – Valójában két pályán gondolkodtam a továbbtanulásnál, közgazdász vagy orvos. Ez utóbbi volt erősebb, így a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán végeztem, belgyógyász rezidensként kerültem az Orosházi Kórházba – elevenítette fel a kezdeteket.
Tervek mindig vannak
Előtte, hatodévesként elvégezte a mentőtiszt III. képzést is, és később, amikor már a belgyógyászaton dolgozott párhuzamosan mentőzött is egy darabig, amit a központi orvosi ügyeleti munka váltott. Egy időben a háziorvoslás is érdekelte, így munka mellett elvégezte a háziorvosi licencvizsgát. Édesapja nyomdokait követve pedig mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgát tett. Végül az akut betegellátástól nem tudott elrugaszkodni, így maradt a belgyógyászat, azon belül is a diabetológia.
– A betegellátás széles spektrumába nyerhetek betekintést, ezáltal komplexebb a kezelés, egészen más rálátása lesz egy orvosnak, ha a gyógyítás több szegmensébe lát bele. Ám érdekelt az is, hogy a betegellátáson túl, hogyan működik a kórház, mint intézményrendszer. Ezért egészségügyi menedzsment szakértő, és orvos-közgazdász képesítést is szereztem. Majd jött egy újabb lehetőség – mesélte, hozzátéve, addig megszokott életében hirtelen nagy ugrás volt 2013-ban a főigazgatói tisztség betöltése.
– Voltak félelmeim, mert maga a főigazgató egy személyként felelős a kórház működéséért, de kihívásnak is tekintettem. Mivel érdekelt ez a terület, és ezzel kapcsolatban tanulmányokat is végeztem, ami az alapokat megteremthette, úgy éreztem, hogy képes leszek rá, és hittem, hogy munkatársaimmal együtt csinálhatunk valami újat – árulta el. Majd hozzátette, azért az éremnek van másik oldala is, hisz főigazgatóként az orvoslással kevesebbet tud foglalkozni, de azért a heti egyszeri diabetológiai szakrendelése megmaradt számára. Mint mondja, tervek mindig vannak, amiket sokszor az adott helyzet szül. A főigazgatói tisztsége öt évre szól, ha továbbra is lesz lehetősége és bizalmat szavaznak neki, akkor szeretné továbbfolytatni ezt a munkát, és megvalósítani azokat a terveket, amik még a tarsolyába vannak. Hivatása mellett a sport is meghatározó életében, bár az utóbbi időben erre kevesebb időt tud fordítani.
– Egyetem alatt kezdtem el focizni, illetve búvárúszó voltam évekig Pesics Zoltán edző szárnyai alatt. 1997-ben 50 órás búvárúszással bekerültünk a Guinness Rekordok Könyvébe. Ha tehetem, mindig szakítok időt a sportra, kikapcsol, feltölt. Kerékpározok, úszok, és a nagy kedvenc, a foci is megmaradt – emelte ki. Mesélt családjáról, másodikos lányáról is, aki ha egy picit felsérti az ujját, már rohan hozzá, hogy kösse be. Egyébként lánya, szintén a Vörösmarty iskolába jár ének tagozatra, mint ahogy egykor ő is.
Elégedett embernek tartja magát, sokat köszönhet szüleinek, akik pozitív életszemlélettel nevelték, valamint feleségének és lányának, akik megértőek, ha sokat kell dolgoznia, és későn ér haza. Vallja, e háttér segítette őt céljai megvalósításában.
Édesapjához különleges viszony fűzte, ő volt még egy olyan biztos pont az életében édesanyja mellett, akihez gyakran fordulhatott tanácsért, segítségért, néhány éve sajnos ezt már nem teheti meg, pedig annyi mindent szeretett volna még megbeszélni vele…
Dr. Duray Gergő a stafétát lánya aerobik-edzőjének, Csiki Rebekának adta át.
