A napokban, a 18 éves Kasuba Dánielnek ajánlott szerződést az NB II-es Szeged 2011 csapata.
Évekkel ezelőtt Petneházi Márk volt az első fecske, aki orosháziként profi szerződést kapott. Őt követte többek között Kocsis Dávid, Csiszár Zoltán, Jova Levente. A mai 18 éves generációból nyáron Lustyik Leventével (MTK) és Silye Erikkel (FTC) kötött a klubja szerződést.
Néhány napja Kasuba Dániel írt alá a Szeged 2011 labdarúgócsapatához. A játékos a beleki edzőtáborban győzte meg játékával és edzésmunkájával Klausz László vezetőedzőt arról, hogy érdemes vele a jövőben is számolni. A fiatal játékossal beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövőről.
– Hol és mikor kezdődött a labdarúgás iránti szereteted? Mik voltak eddigi pályafutásod állomásai?
– Orosházán a Vörösmarty iskola csapatában és párhuzamosan az OMTK-ULE korosztályos csapataiban játszottam 2010-ig. Iskolaváltáskor kerültem Gyulára a Grosics Akadémiára. Közben iskolai tanulmányaimat a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban kezdtem. Egy évig Kecskemétre kerültem, ott fociztam és tanultam. 2015-ben visszatértem Gyulára. Ezidáig a Grosics Akadémia ifjúsági csapatában játszottam és a Göndöcs Benedek Szakközépiskolában tanultam. Érettségi után jelenleg is itt tanulok sportedzői szakon.
– Kitől tanultál legtöbbet a tréningeken?
– Minden edzőmre felnézek, mivel mind kiváló szakember. Kezdve Keresztes Istvánnal, aki elindított a pályán Orosházán, majd Gyulán Keller József, Tóth Bálint, Takács László, Dobi Róbert , Horváth Péter, akik mind komoly pályafutást tudhatnak maguk mögött játékosként és edzőként egyaránt. Rengeteget tanultam tőlük és sokat köszönhetek nekik, amit igyekszek a pályán nyújtott teljesítményemmel meghálálni.
– Hogy kerültél a profi csapathoz?
– A téli alapozás kezdetén Klausz László, a felnőtt csapat vezetőedzője több fiatal játékost emelt ki az Akadémiáról és vitt ki a törökországi edzőtáborba. Az ott töltött napok és mérkőzések alapján teljesítményemmel meggyőztem a „mestert”, hogy a jövőben számolhat velem. Nagyon hálás vagyok, hogy szerződést ajánlottak és a felnőttek között folytathatom a focit. Úgy érzem, hogy a Belekben töltött napok alapján befogadtak a csapattársak és rengeteget segítettek a pályán és a pályán kívül is, aminek nagyon örülök.
– Hogyan tovább?
– A labdarúgásban szeretnék minél magasabb szintre eljutni először itthon, majd később külföldön is kipróbálnám magam. A pályán kívül szeretnék példamutató életet élni és megmutatni a kis focista növendékeknek, hogy az alázatos, kemény munkával elérhetik a céljaikat. Itt szeretném megköszönni családomnak és barátaimnak a rengeteg támogatást , segítséget. Tudom, a neheze most kezdődik…
