Tudatosan, a jövőnek építkezik, és a civil segítőkkel való együttműködést erősíti idén a múzeum. Miért és hogyan? Rózsa Zoltán igazgatóval beszélgettünk.
– Már nagyon sokszor beszéltünk arról, hogy a múzeumban gyűjtemények vannak, melyek élén a szakmuzeológusok állnak. Ők a gyűjteménykezelővel együtt felelnek azokért. A munkájuk gyűjtő, nyilvántartó, feldolgozó és bemutató szakaszra bontható, amit a műtárgyvédelem szemlélete hat át. Ezért is találó a 100 évvel ezelőtti megnevezés: múzeumőr. A múzeumi létszám, annak ellenére, hogy tavaly egy fővel bővülni tudtunk, kevés. Ott, ahol lehet, igyekszünk külsősöket is bevonni. A múzeum a civil – szakmai kapcsolatok megerősítését tűzte zászlajára. A fémkeresőkkel való kapcsolatunk országosan is újszerűnek és mintaértékűnek bizonyult.
– Hogyan tudják áthidalni azt, hogy az ő szakmai irányításukra is figyelniük kell?
– Nehéz az egészséges arányt megtalálni, hiszen ezek SZAKfeladatok. Ehhez tanítani kell, a civilekkel kommunikálni kell, közben dolgozni is kell… Nehéz, de hálás feladat! Ha most hirtelen 4 új fémkeresős esne a nyakunkba, itt felborulna minden. Lenne számukra munka, de nem tudnánk nyomon követni a tevékenységüket. Tudatos építkezés kell! A régi civilek már nagyon sok dolgot tudnak, mert folyamatos a kommunikáció. Így rájuk sok mindenben tudunk számítani.
– Másfajta segítség is elkel, mint a fémkeresősöké?
– Minden lehetőséget megragadunk arra, hogy a munkánkra ráirányítsuk a figyelmet, és olyan embereket keressünk, akik segíteni is hajlandóak nekünk. Az utazó előadáson minden településen elmondom a gyerekeknek, hogy talán itt is ül 2-3 olyan emberke, aki ha felnő, lelkes segítője tud lenni a múzeumnak. A múzeum Facebook oldalán elindított Hét műtárgya sorozatnak is meg van ez az üzenete. Kiválasztjuk, megmutatjuk, és ha csak vidám perceket okozunk az olvasónak, vagy közös gondolkodásra sarkalljuk őket, már az is előremutató tud lenni.
– Milyen területekre fókuszálnak idén?
– 2017. egyik nagy feladata a Digitalizálási Stratégia elkészítése és a munkák megkezdése lesz. Százezres nagyságrendű gyűjtemény esetében ez nem kis munka. (Közel 100 papír alapú leltárkönyv adatai és a tárgyi anyag együttese.) Hatalmas terhet ró mindenkire, viszont jelentősen megkönnyíti később a munkánkat. Ez nem jelenti azt, hogy a bemutató tevékenységünk leáll, sőt. Mindez további gondolkodásra serkenti az embert: olyan kiállításokat, és egyéb projekteket igyekszünk megvalósítani, ami más intézményeket is bevon, és a szakágak is még jobban együtt tudnak működni a mi intézményünkön belül. Így aztán az idei év mottója: Egyedül nem megy…
