Felmelegíteni, megfürdetni lelkünket, a téli szürkeségből kiszakadni, töltődni. Akinek erre van szüksége, nézzen be a Városi Képtárba. Szubjektív egy kiállítás margójára.
Kerti Károly György nagy meghatottsággal tért haza zsenge gyermekkora helyszínére, Orosházára. Alig kilenc éves volt, amikor elköltöztek Tatára, ahonnan még sokáig vissza akart költözni. Mára természetesen ott van otthon, emberi, szakmai és művészi kibontakozásának városa lett az ország másik végében lévő település. A gyermekkor varázslatos helyszínére a képtár munkatársától kapott meghívást, mondhatni a véletlen folytán – ha van ilyen. Nincs.
A kiállító térben Kerti Károly György akvarelljei és haikui olyan szerényen fogadják a látogatót, mint alkotójuk fogadta a gratulációkat. De olyan erősen hatnak, amilyen erős változásból fakadnak. A tatai múzeumban dolgozó tárgyrestaurátor súlyos betegség és egy agyműtét nyomán kezdett olyan színeket látni, amilyeneket addig nem.
Festeni kezdett. Aztán utána kezdett olvasni a festészetnek, tanulni akarta. Megijedt, hogy ha ehhez ennyi tudás kell, hát az neki honnan lesz. – Ma sem tudok jobban festeni, mint 15 évvel ezelőtt – állítja, és a néző csak csodálkozik, mert azt látja, bizony, ez a kiállító ezek szerint első próbálkozása óta tud festeni. Ismerős az az érzés a képek előtt, amikor a közelről nézett színfoltok, kusza ecsetvonások egyszerre értelmet nyernek, érzelmet keltenek. A későn szárba szökkenő írói gondolatok, a képek között sorjázó versek némelyike csak esztétikai örömöt gerjeszt, mások torokszorító igazsággal szembesítve könnycsatornákat nedvesítenek.
Magyarázat semmire nincs, lehet viszont örülni a dolgok puszta létezésének: hogy valakiben feltámadnak a színek, amit papírra tud varázsolni. Megszületnek a gondolatok, a legtömörebb versformába, haikuba sűrűsödnek, és mi részesei lehetünk. Többek lehetünk általuk. Köszönet értük.
A január 27-én tartott megnyitón Kövesdi Mónika művészettörténész a régi ismerős és barát bennfentességével mutatta be a művészt, és ismertette képi világát. Megértette a hallgatósággal, miért ez a tárlat címe: a fények az akvarell jellemzői, a kavicsok a versek gondolatiságának kemény, de lágy formájúra csiszolódott szimbólumai.
A rendezvényen a zenei hangulatteremtést a művészeti iskola fuvolista növendéke, Séllei Réka adta, Kovács Beáta tanárnő tanítványa, zongorán közreműködött Szénási Anikó tanárnő.
Mint ismert, Kerti Károly György a Munkácsy-díjas Kerti Károly grafikus fia, akit az Orosháza Monográfia illusztrátoraként is ismerhettünk.
Az eseményről a város tévé január 31-ei híradójában lesz tudósítás, a tárlat március 8-ig látogatható.
