Különleges ember, kiismerhetetlen, aki korán megtanulta, hogy egy kicsit másnak tartják, mint az átlagost. Szelényi Katalinnak már diákként „honvágya”, hiányérzete volt, ha nem képzőművészettel foglalkozott. A február 9-ig látható, szürreális elemeket is felmutató tárlata a városi rendezvénysorozat része, amit a magyar kultúra napjára időzítettek.
A művelődési központ színháztermi előterében Helyek az időben és a szívben címmel önálló kiállítással jelentkezik a kétgyermekes asszony, aki tíz éve lakik a városban. Hat éve a városi képtár művészeti irányítója, a múzeum dolgozójaként felel a nemrégen közgyűjteményivé lett intézményrészért, képzőművészi, tanári végzettséggel.
Korábban több közös tárlaton állított ki, ezúttal korábbi és új képeivel igyekszik esztétikai élményt adni a látogatóknak. Úgy fogalmaz, törekszik most már az egységes látásmódra, de eklektikus fellángolások jellemzik alkotó munkáját, az éppen rá ható élmények, impressziók hatására.
– Ha ilyenkor nem csinálom meg a képet, olyan, mintha belém fojtották volna a szót – meséli azzal kapcsolatban, hogyan alkot. Anyaként otthon nem is tud festeni, hiszen olyankor megszűnik a külvilág. – Vagy pelenkáztam, vagy festettem, párhuzamosan nem ment – nevetett, majd hozzátette, szerencsére ilyenkor mindig volt segítsége, hogy ne maradjanak bent a képek.
Szamosújváron született, 14 évesen költözött a családja Budapestre. Az Iparművészeti Főiskola textil szakára, a tízszeres túljelentkezés miatt, véleménye szerint nehezebb volt bejutni, mint aztán bent maradni. Az erre a szakra épülő tanári oklevelet is megszerezte, hogy legyen „rendes” szakmája is.
Kirakatrendező cégnél, dekorstúdiónál, díszlettervező cégnél dolgozott, de még biztosítónál is, amiről akkor is tudta, hogy nem neki való. Orosházára férjével, dr. Szelényi Zoltánnal érkezett. Lánya, Júlia és fia, Zoltán születése határozta meg ezeket az éveket, de óraadóként dolgozott a Kodolányi főiskolán is.
