Biztos mindenki tapasztalta már, hogy egy fogorvosi vagy fül-orr gégészeti váróban teljesen ismeretlen emberek szívesen beszélgetnek problémáikról, tüneteikről, megosztják egymással a tapasztalataikat akár az orvosokról akár a gyógymódokról. Nagyon empatikusak, az éppen sorra kerülőnek még kitartást vagy sok szerencsét is kívánnak. De mi a helyzet egy pszichológus várójában?
Abban a váróban legtöbbször kínos csend van. Valahogy senki sem beszél, legjobb lenne, ha mások meg sem tudnák, hogy ott van. Ha valaki egy pszichológus várójában találja szembe magát egy ismerőssel, reflexszerűen arra gondol, hogy most mindenki meg fogja tudni, hogy valami nincs rendben vele, netalán bolondnak fogják tartani. Sokan lesütik a szemüket, úgy tesznek, mintha észre sem vették volna a másikat, vagy nem ismerték volna föl.
Vajon miért érzünk így? Miért nem érezzük azt természetesnek, hogy pszichológushoz menni éppen annyira szükséges és helyénvaló, mint fogorvoshoz, vagy fül-orr gégészhez?
Még mindig rengeteg az előítélet és a tévhit arról, hogy ki és miért megy el pszichológushoz, terapeutához. Lássunk néhányat, ami miatt lesütjük a szemünket a váróban, vagy nem valljuk be, hogy járunk. Az emberek által generált tévhitekre Pesics Zsuzsanna pszichológus reagál.
A pszichológia nem ismeri az „őrült” és „bolond” fogalmát
“Ha elmegyek terápiára bolondnak tartanak, elítélnek. Bélyegeket sütnek rám pl: nem tudja mit csináljon jó dolgában stb. A terápiára csak a súlyosan sérülteknek van szükségük.”
– Pszichológushoz elsősorban azok járnak, akik kisebb-nagyobb személyes problémájukkal kapcsolatban kérnek segítséget. Nem a tünetek súlyossága szabja meg, ki keresi fel a pszichológust, hanem ki az, aki aktívan tenni kíván problémái megoldásáért. A pszichológiai szaknyelv nem ismeri az „őrült” és „bolond” fogalmát, ezek csak a köznyelvben élnek. Nagyon megbélyegző kifejezések, hiszen valami megváltoztathatatlanra utalnak. A pszichológus célja nem az, hogy kimondja valakiről, normális-e, hanem segítsen neki a felmerülő problémáival sikeresen/hatékonyan megküzdeni. A pszichológus jó időtöltésnek tűnhet annak, aki még sosem vett részt terápián. Azonban az ott zajló folyamat igen sok akaraterőt és kitartást igényel (a változás elérése mindig nagyon nehéz).
Főzni is sokan tudnak, mégsem szakácsok
„Minek fizetni egy vadidegennek, ott van a család és a barátok! Nekik el lehet mondani mindent! A normális, józan ember így tesz.”
– A pszichológus olyan szakember, akinek az a hivatása, hogy mások problémáit meghallgassa, segítsen a megoldásukban. Viszonyulását a teljes elfogadás és az elfogulatlanság jellemzi. A vele való beszélgetés ezért is más, mint a hozzátartozókkal. És főzni is sokan tudnak, mégsem szakácsok. Azaz a pszichológia egy professzionális szakma, amelyet hosszú éveken át tanulnak és gyakorolnak képviselői.
„Minek menjek pszichológushoz, úgysem tudja megoldani helyettem a problémáimat?“
– A terápiás beszélgetés nem baráti csevej, hanem egy sok gyakorolást és szakmai tudást igénylő folyamat, mely során a páciens nem kap tanácsot (nem oldják meg helyette a problémáit), hanem az önismerete fejlesztésével válik egyre hatékonyabbá a megküzdésben. A pszichológus támaszt nyújt, de az életét mindenki maga változtathatja meg.
“Egy vadidegen úgysem tudja milyen vagyok, nem is ismer, nem fog tudni segíteni.”
– A pszichológus megértő, elfogadó légkört teremt, amely a páciensnek megfelelő biztonságot nyújt. Ez segít, hogy gátlások nélkül beszélhessen problémáiról, azzal kapcsolatos élményeiről és gondolatairól. Természetesen nehéz kitárulkozni egy idegennek, de a pszichológus sosem várja el, hogy azonnal mindent elmondjon magáról. Emellett előnyös is lehet, ha egy független és elfogulatlan személlyel is átbeszéli problémáit, hiszen a pszichológus soha nem fogja elítélni, megróni.
Ezt mondták azok, akik már jártak pszichológusnál
Végül lássuk mit mondtak a terápiáról azok, akik valami miatt rendszeresen jártak, vagy járnak pszichológushoz. Íme néhány gondolat tőlük:
– Hatalmas önismereti utazás.
– Útmutatást kaptam hogyan kezeljem az anyaságomat és a gyermekemet.
– Olyan dolgokat tudtam meg saját magamról, amit soha nem gondoltam volna. Módszert kaptam arra, hogyan kezeljem a mindennapi problémákat.
– Megismertem és elfogadtam magamat. Megnőtt az önbizalmam, bátrabban tudok döntéseket hozni.
Mondhatjuk, hogy pszichológushoz járni sznobéria, divatolás. Azoknak való, akik túlságosan ráérnek. Sajnos a mi kultúránkban még nem elfogadott, hogy a lelki egészség is ugyanolyan fontos és ápolandó, mint a testi egészség. A pszichológushoz járás az egészséges életmód része, amit tőlünk nyugatabbra már rég felismertek – zárta gondolatait Pesics Zuzsanna, pszichológus.
