A Múzsák furcsa játékának eszköze az orosházi Paulik Fecó. A fiatalember alig túl a húszon derűs lélekkel, életigenlő nyitottsággal fest: fejére erősített ecsettel. Ha több kérés érkezne, többet is alkotna, lendületet adna az érdeklődés.
Az oxigénhiányos állapotban született Paulik Fecóról korábban is írtunk, kiállítása kapcsán. (Ígérete van idén újabb kettőre a fővárosban.)
Végtagjait nem tudja szándékosan mozgatni, fejére egy fém pántot erősítenek, arra egy pálcát, amelynek segítségével kommunikál (betűtáblán), kisebb feladatokat is elvégez maga körül, és fest. Tolószékét az állával irányítja, sok esetben önállóan közlekedik. Nemcsak a városban, de többször utazik is, vonattal, egy-egy jó koncert kedvéért. Augusztusban a Szigeten is megfordult. Nagy rockzene rajongó, legutóbb az extrém sportnapon találtuk a koncertezők között.
– Azt látom sokszor, hogy nem látnak mögé a dolgoknak sokan… én rokiként többet utazok, mint az éppek – mondja, azaz írja nekem Messengeren Fecó, és a duplázott p betűt is értem, fejjel biztosan én is hibáznék…
Élete nagy részét Budapesten, intézetben töltötte, ahol nagyon szeretett, sok barátja volt. Aktív életet élt, sorstársaival szerepelt Till Attila Tiszta szívvel című, nemrégen Oscar-díjért indított filmjében.
Fecó leérettségizett, most Orosházán él édesanyjával, Zsuzsával. Tavasszal veszítette el édesapját, azóta tanulják a közös életet. Leginkább a saját korosztályából hiányoznak barátok. Sok szállal kötődik a régi intézethez, ahol az előző öt évet töltötte. Az útkeresés ideje ez számukra. Édesanyjával szívesen vállalnának olyan szerepet, amikor érzékenyítő foglalkozások keretében mutathatnák meg: mit jelent így élni.
– A képeken kívül ezt tudnám adni másoknak, ezzel segíthetnék, és ez nekem is jó lenne – mondja Fecó, olyan kék szemekkel, amire sokan emlékeznek, ha már látták.
