Letisztult, sajátos vonalvezetés, egyéni képi világ. Szilágyi Cecília festőművész tárlatát láthatjuk a művelődési központ színháztermi előterében, augusztus végéig.
Szilágyi Cecília több évtizede él Orosházán, Veszprémből követte férjét városunkba. Jól érzi itt magát, nyugdíjasként is. Az ország több pontján voltak kiállításai, a fővárosban állandó tárlata is van. Gyermekkorából ered a rajzoláshoz való vonzódása, csakúgy, mint kedves utazásai során a kavicsgyűjtés.
Kultúrák, hangulatok találkozását festi meg és gyűjti össze, tudatosan választott színekkel veszi magát körül. Mint ahogy – bevallása szerint – jó emberekkel, barátokkal, művészetpártolókkal.
Erős, stabil belső világ vezérli mindennapjait és művészi pályáját. Tudatosság és spontaneitás egyaránt jellemző az alkotási folyamatra, amely végig követi az életét. Tiszta, egyértelmű színvilág és vonalvezetés révén fogalmazza meg az olykor csak bevillanó végleges, máskor folyamatosan formálódó képeket. Az alkotás közben pedig annyira bele szövi saját magát, hogy meg sem válik egy képétől sem: az olyan, mintha kiszakítana magából egy darabot.
Képei születéséhez is rendnek kell lennie mind külső, mind belső világában. A belőle áradó kifogyhatatlan energia tartja rendben ezeket a világokat. Gyakran egy-egy kép elkészülte alatt vers is megszületik az alkotó tollából. Kedvence Csontváry, akiből mindig ihletet merít. Nem a közönségnek fest, hanem az érdeklődő befogadónak: aki egyedül, a maga örömére és épülésére nézi a képeket.
Nem szeret sehová bekopogni: kiállítás Párizsban, Bécsben. Ha volna ilyen, a véletlen folytán, de nem: megtalálták a lehetőségek – vallja.
Céltudatos és boldog ember, aki egyrészt olyan célokat tűz ki, amelyeket meg tud valósítani, és azokat nem adja fel soha. Másrészt azt vallja: a boldogsághoz sokkal inkább kellenek belső pozitív gondolatok, mint külső feltételek. Számára a festés és a művészet kapaszkodó is, amely a legmélyebb gyászból is kivezette.
