Tusnádfürdői és orosházi gyerekek közös néptánc táborának záró eseményét tartották pénteken, a főtéren. A viseletbe öltözött fiatalság a közösen tanultakat mutatta be, majd táncház keretében mozgatták meg a nézők egy részét. Mint elmondták: egy hét alatt barátságok születtek, és várják az orosháziakat Tusnádfürdőre, mindenképpen folytatást remélnek.
Mint korábban megírtuk, Orosháza pályázati forrásból valósította meg a közös programot. A záró fellépésen jó szolgálatot tett az orosháziak felcsíki viselete, ami által egységessé vált a kép.
A cserfesebb lányokat kérdeztem: mi volt a tábor tapasztalata. Első sorban a közös táncszeretet az, ami jó alap volt a remek hangulathoz és kapcsolatteremtéshez. Megtudtam: a néptáncosokat kicsik-nagyok elismerik Székelyföldön, a fiúkat meg kiváltképp megbecsülik! Ezzel szemben az orosháziak még mindig úgy vélik, az elismerést ők csak a felnőttektől kapják meg, kortársaik között ez nem érték.
Gyopárosfürdő volt nagy élmény a vendégeknek, főleg, „mert itt lehet ugrálni is a vízbe”. Tetszett nekik a város is, bár melegebb van, mint a hegyvidéki üdülőközpontban, ahol laknak, és a szúnyog is több volt, de ezen csak nevetni tudtak, nem volt komoly fennakadás emiatt. Amiatt talán egy kicsit több, hogy mi is az a murok, s hogy mondják magyarul a vinetét?
Szóval egy kis székely-magyar nyelvlecke is belefért a sok-sok táncórával töltött napba.
A közösséggé formálást segítette az is, hogy az orosházi diákok szintén kollégiumba költöztek a tábor idejére, így folyamatosan együtt voltak a vendégekkel, akiket két felnőtt kísért.
A szakmai hátteret Farkas Ágnes és Móricz Bence néptánc-pedagógusok adták, akik szilágysági táncokat tanítottak a közös foglalkozásokon, a művelődési házban. Ebből láttunk ízelítőt pénteken.
Mint megtudtuk, mindkét város felelőse figyeli a pályázati lehetőségeket, hogy az elindított folyamat ne szakadjon meg, és a kialakuló barátságok erősítsék a két város közti kapcsolatot, csakúgy, mint a nemzeti öntudat kialakulását a fiatalokban.
