A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy gyermeküket engedjék-e egyedül iskolába, boltba, játszótérre, vagy inkább óvó, féltő gondoskodással kísérgessék mindenhová, mondván olyan világban élünk, amiben komoly veszélyek leselkednek rájuk.
Nagy dilemma az is, hogy mely életkorban jön el az elengedés ideje, mikor kell elkezdeni a gyermek önállóságra nevelését, és hagyni egyedül boldogulni. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálásában sok kérdés merül fel. Pesics Zsuzsanna pszichológust kérdeztük arról, hogy a szülők mikor és hogyan engedjék a csemetéket az önállóság útjára.
Minden gyereket a saját fejlődési ütemében kell vizsgálni
– A nevelési elvekben sok ellentmondás van, és nagyon sok anyuka próbálja a gyermekének a legjobbat megadni – mondta a pszichológus – azt gondolja, hogy ha folyamatosan támaszt nyújt a gyermeknek, akár érzelmileg, akár fizikailag is, akkor a legtöbbet adja. Sok fórumon lehet olvasni, hogy a gyermek minél tovább maradjon az anyjával, legyen mellette folyamatos, – kvázi szimbiózisban – pedig ez később az elválást, az önállósodást nagyban gátolhatja.
Aztán van a másik oldal, amikor azt mondják, hogy minél előbb tanuljon meg önálló lenni a gyerek, legyen magabiztos, ami nem öl meg az megerősít elv, próbáljon minél többet önállóan megtenni és akkor sokkal ügyesebb lesz.
Mindkét elvben és álláspontban hibádzik az, hogy nem veszik figyelembe a gyermekek egyéni fejlődését – folytatta Pesics Zsuzsanna. Mint mondta, minden gyereket a saját fejlődési ütemében kell vizsgálni. A külvilágban sok minden változott, ezzel változott az elme működése is.
Az, hogy mikor engedjünk és mit, a gyerek fejlődéséről szóljon, ne az anya igényeiről
– A gyermek érzelmi felkészültségi szintjéről és tudásától függ, hogy mikor engedhetjük el egyedül iskolába, vásárolni, vagy közlekedni. Mindig a felkészítés a lényeg, az hogy mindenre legyen megoldási stratégiája, legyen szó egy ebéd megmelegítéséről, vagy az úton való átkelésről. Az a fajta gyakorlás, hogy a gyereknek adunk teret és egyre fokozatosabban engedjük bele különböző helyzetekbe, a legfontosabb – fogalmazott a pszichológus.
Készítsük fel őket, és bízzunk gyermekeink képességeiben
– Ma sokkal több veszélyes szituációba kerülnek a gyerekek, mint korábban, ami számunkra szívszorító, de ők ezeket tudják kontrollálni. Bízzunk a gyermekeinkben, hogy tényleg képesek megoldani a koruknak megfelelő kihívásokat – mondta Pesics Zsuzsanna, aki szerint a mai gyerekek másként figyelnek, másként működik az agyuk. Ez nem jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más, amihez a szülőknek alkalmazkodni kell. Az agyuk sokkal több ingert tud egyszerre feldolgozni, ezáltal stratégiai, döntés helyzetekben sokkal jobban választanak.
Nem figyelmetlenebbek, nem felelőtlenebbek, csak bízni kell bennük és megfelelően felkészíteni őket. Fontos, hogy legyen forgatókönyv a fejükben arról, hogy ha történik valami, kinek szólhatnak, kiben bízhatnak, kitől kérjenek segítséget.
A nagy dilemma: Jó szülők vagyunk?
Pesics Zsuzsanna így fogalmazott: – Nem kell tökéletes szülőnek lenni, elég jó szülőnek lenni. Nemcsak a jót kell tudni adni, frusztrálni is kell a gyerekeket. Nem érdemes mindentől megóvni és mindig kiszolgálni őket.
Az a frusztráció, amivel csemetéinknek meg kell küzdenie, nagyobb kreativitáshoz, és kitartáshoz vezet. Az az elég jó szülő, aki a frusztráció mellett több szeretetet ad. Mindig több legyen a szeretet, és akkor már egész jók vagyunk.
Helyette vagy érte teszem
– Nagy különbség – emelte ki a pszichológus – Nem helyette teszek meg dolgokat, hanem érte. És ha valakiért megteszek valamit, az nem feltétlenül csak jó dolgokat jelent. Abban benne van a kihívás.
Érte dolgozok, érte vállalok felelősséget, de megtanítom a tapintatra, a kitartásra, és a küzdésre is. Ha helyette csinálok meg dolgokat, ezeket nem fogja megtanulni. Fokozatosan, bízva a gyermekben, és a fejlődését követve engedjük el őket. Fontos hogy életkoruknak megfelelő feladatokat adjunk nekik, ezzel felelősséget adva a kezükbe. Már egész pici korban meg lehet kérni őket, hogy mondjuk tegyék a játékaikat a helyére, vagy a zoknijukat a szennyesbe. Ez is feladat és felelősség – emelte ki a pszichológus.
– A gyermek érdeke, hogy megtanuljon nélkülünk boldogulni, önállóan tevékenykedni. Bízzunk magunkban, hogy el tudjuk dönteni, ennek mikor jön el az ideje, mert mi ismerjük legjobban saját gyermekünket – mondta befejezésül Pesics Zsuzsanna.
