Délelőtt bemutatóztak, este ünnepeltek. A Kéklámpás bálon átadták az év legjobb orosházi rendőrének, mentősének és tűzoltójának járó elismeréseket.
Szirénaszó nélkül, civil ruhában érkeztek a bálozók június 4-én este a Táncsics gimnázium aulájába a Kéklámpás bálra. Az esemény főszervezője, Vincze Tibor, az Őrizd a Lángot Alapítvány elnöke köszöntőjében elmondta, a délelőtti bemutatókon részt vevő sokadalom száma is jelzi, az embereket érdekli a kéklámpások munkája, és megbecsüléssel tekintenek rájuk.
A vacsora előtt adta át Dávid Zoltán polgármester az év legjobbjainak járó elismerést, akiket közvetlen feletteseik javasoltak a díjra.
Gyerekkori álma vált valóra, amikor motoros rendőr lett
Igaz, ma már nem csak motoron, hanem helyszínelőként és balesetvizsgálóként is szolgál Jakab Ferenc rendőr törzszászlós, az év rendőre.
– Meglepődtem a díjon, de nagyon jó érzés, hogy megkaptam – mondta kérdésünkre. ,
2002-ben került a határőrség bevetési osztályára határvadászként, majd miután 2008-ban megszűnt a határőrség, jött egy lehetőség az életében.
– Mostani közvetlen felettesem, dr. Balázs Mária akkor megkeresett, nincs-e kedvem motoros rendőrként tovább szolgálni. Gyermekkori álmom vált ezzel valóra, így kerültem az Orosházi Rendőrkapitányságra – mesélte. Először forgalom ellenőrző járőr lett, majd motoros járőrvezetőként szolgált. 2011-ben elvégezte a helyszínelő- és balesetvizsgáló tanfolyamot, azóta ebben a beosztásban is dolgozik a motoros járőrözés mellett.
Szakmáját rajongásig szereti annak ellenére is, hogy az emberek sokszor nem zárják szívükbe a rendőröket.
– Egy közlekedési rendőrnek nem egyszerű az élete, az állampolgárok nem mindig szeretnek minket. Főleg, ha szabálysértésen érjük őket, és bírságot szabunk ki. De amikor baleseti helyszínelőként vagyok kint, akkor az emberek várják a segítséget, útmutatást. Persze nem csak tőlem, hanem kollégáimtól is, hiszen mi csapatban, összehangoltan dolgozunk.
A tűzoltósdi nem szóló műfaj
– Nem gondoltam, nem számítottam rá, vélhetően az eltöltött időnek és a kollégáim bizalmának köszönhetem ezt az elismerést – mondta Pavló Róbert főtörzsőrmester.
Az Orosházi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság vonulós tűzoltója 1997. június 1-jén szerelt fel.
– A miértekre már nem emlékszem, de 19 év távlatából is azt mondom, egyértelműen jó döntés volt. Sok változás volt az évek alatt, de a lényeg, a bajtársiasság mindig megvolt. Ez a legfontosabb, hiszen a tűzoltósdi nem szóló műfaj, nagyon egymásra vagyunk utalva egy tűznél vagy balesetnél. Éppen ezért nem biztos, hogy szerencsés dolog egy embert kiemelni, de egy egész csoportot nyilván nem lehet ily módon elismerni. Köszönöm a bizalmat!
Egy véletlenen múlt, hogy mentőzni kezdett
– Sokan vannak közöttünk, akik jobban megérdemelnék, mint én, de természetesen nagyon örülök – fogalmazott Trucz István mentőápoló.
Nem mentősnek készült, de 10 évvel ezelőtt egy véletlennek köszönhetően mégis ott kötött ki.
– Elkezdtem a főiskolát, de nem volt az igazi, így abbahagytam. Ekkor volt üresedés a mentőállomáson, jelentkeztem, felvettek. Azóta itt vagyok, amit a mai napig nem bántam meg. Kiváló bajtársaim vannak, a mienk igazi csapatmunka – jelentette ki.
Szerinte a mentős szakma legnagyobb nehézsége, amikor tragédiákat látnak, ezt sokszor nem könnyű feldolgozni.
– De van szépsége is, amikor sikerül valakit megmenteni, vagy látjuk meggyógyulni. Bár nem nagyon tudjuk, mi történik egy beteggel, hiszen a kórházba kerülés után már nem a mi dolgunk vele foglalkozni, de az érdekes eseteknek azért utána járunk – tette hozzá.
De nem csak a saját csapattal, hanem közösen is jól tudnak együtt dolgozni. Ezt az összhangot mutatták meg egy baleseti szimulációban a kéklámpás napon szombaton délelőtt.
