A Városi Képtárban Horváth János kiállítását láthatjuk ezekben a hetekben. Az évfordulós tárlat az Érzéseim címet viseli, és a 75 éves orosházi festőművész régebbi és legfrissebb képei révén ad keresztmetszetet munkásságából. Nagy számok ezek: 64 éve fest.
Barátok, ismerősök, műértők gyűltek össze április 22-én a megnyitóra. Pusztai Lajos, a művelődési ház nyugalmazott igazgatója beszéde nyitotta meg a tárlatot, de barátként dr. Szabó Mihály professzor is köszöntötte az ünneplőt. Birki-Szabó Erika közreműködése is ünnepibbé tette a megnyitót. Öt évvel korábbi évfordulós tárlatán részben ugyanazok a szereplők voltak a közreműködők, Lestyán Mihálynéra és Csernai Lajosra mindig számíthat Horváth János.
Eklektikus, mégis egységet alkotó képanyag várja az érdeklődőket, amelyeket le sem tagadhatna alkotójuk, annyira árulkodnak kézjegyéről. Termékeny, erőteljes színekkel, ecsetvonásokkal dolgozó ember, akinek munkái előtt meg kell állni. Május 18-ig megtehetjük, közben Szentesen is kiállítása nyílik, a Horváth Mihály Gimnáziumban.
Ahogy a művésztől megtudtam, az utóbbi időben ismét visszatért a pasztellhez, és inkább a nagyobb méretű képeket kedveli. Több száz vázlata vár még arra, hogy kidolgozza. Kívánjuk, hogy legyen hozzá egészsége, ereje!
Úgy tanítani, hogy nem bántani
Több évig, több alkalommal is tanított. Ám egy fiatalkori kellemetlen emlék nyomán mindig óvatos tanár. Egykor az ő mestere áthúzta, megsemmisítette az általa nem megfelelőnek tartott képet, ami nyilván fájdalmas nyomot hagyott Horváth Jánosban. Olyannyira, hogy meg is tartja, amit akkor fogadott: ha ő irányít is valakit ebben a tevékenységben, sosem nyúl bele a másik munkájába. Elemez, irányít, egy külön papíron szemléltet, de nem bántja meg a másikat.
Nem kellett megkérdezni, másként fest-e élete bizonyos szakaszaiban, hiszen a kiállítás erre választ ad: bizonyos értelemben igen. Változatosság jellemzi munkásságát, Koszorús Oszkár helytörténész korábban egy kiadványban is összeszedte portréját, ebből részletek itt.
