Először, de a hangulatot látva biztosan nem utoljára szervezte meg Orosháza BSI futónagykövete az I. Gyopárosi Tókerülő Közös Futást március 13-án. A mintegy 35-40 sportember legkevesebb 4 kilométert futott le, de olyan is volt köztük, aki 20 kilométerre vállalkozott.
Legalább ne essen! Erre kérte az időjárást Jónás Mónika szervező egész szombat délelőtt, az eső ugyanis nem barátja a futóknak. Mint mondta, őt nem tartotta volna vissza és valószínűleg a résztvevők nagy részét sem, de mégis kellemesebb volt a kissé hűvös, szeles, de száraz időben megtenni a távot.
A kettőkor már gyülekező sportemberek régi ismerősökként üdvözölték egymást, az orosháziak mellett képviseltették magukat több szomszédos településről is. Lipták János tizedmagával érkezett Mezőkovácsházáról, szintén a Budapesti Sportiroda futónagykövete. 20 éves küzdősport múlttal kezdett bele a futásba, miután egy sérülés miatt kénytelen volt felhagyni a karatéval.
– Olyan 2001-2002-re tehető, amikor elkezdtem ezt a mozgást, tehát már annak is 15 éve. Ma addig szeretnék futni, amíg a csapat bírja, két kört biztosan megyünk, hiszen általában heti 40-50 kilométert szoktunk futni, én aközben pihenem ki a napi fáradalmakat – mondta, de közben már ki-kinézett oldalra, újabb ismerőst fedezve fel.
A két kör nyolc kilométert jelentett, nagyrészt a tavak partján. Jónás Mónika saját magából indult ki, amikor az útvonalat megtervezte, ő ugyanis nagyon szeret ott futni.
– Átmegyünk itt a parkon, elhaladunk a Hotel Corvus előtt, megkerüljük az első tavat, majd visszajövünk újra a hotel előtt, át a hídon tovább a másik tóhoz, onnan kijutunk a szentesi útra, a körforgalomnál pedig visszafordulunk a fürdő felé – részletezte. – Ebből mindenki annyit teljesít, amennyit jónak lát, amennyit bírt, lehet menni egy kört, de kettőt, hármat is, sőt volt, aki jelezte, hogy ötöt szeretne – tette hozzá nevetve.
Rövid közvélemény-kutatás után kiderült, hogy legtöbben a 3 vagy a 4 kört, tehát a 12 és 16 kilométert célozták meg. A szervező azt mondja, ennyit viszonylag rövid előélettel, akár egy-két éves múlttal se nehéz lefutni. Ő maga 5 éve húz rendszeresen futócipőt és mostanra maratonokon indul.
– Számomra a futás az, ami akár egy stresszesebb, nehezebb nap után is kisimít, amikor visszatérek, teljesen más ember vagyok, ki tudom magamból futni a gondot, bajt, feltölt a futás.
És, hogy teljes legyen a feltöltődés, a távok teljesítése után a csapat bevonult a fürdőbe pihenni, lazítani és persze futótapasztalatokat cserélni.
