Ne féljünk az érzelmeinktől, és hagyjunk időt magunknak! Talán elsőre ezt fogalmazhatjuk meg a pszichológus mondatai alapján. Arra a kérdésre kerestük a választ: az életünk során bekövetkező jelentős változások idején milyen kapaszkodóink lehetnek a továbblépéshez.
Elcsépelt mondat, de igaz, hogy napjainkban csak a változás állandó, és hozzá kell szoknunk a gyors tempóhoz.
– Valami nagy sürgetettség jellemzi világunkat – ahogy Rácz Tünde pszichológus fogalmaz. – Ha valami jelentős változás van: válás, munkanélküliség, nyugdíjazás, netán kirepül, elköltözik a gyerekünk: ne ijedjünk meg az érzéseinktől. Természetes, ha ilyenkor magányosak vagyunk, dühöt, bizonytalanságot, félelmet érzünk. Gyakran előfordul, hogy éppen attól félünk, hogy a bekövetkező esemény miatt félni fogunk. Ez az előrevetített félelem sok tekintetben visszavethet, és nagyban személyiségfüggő, hogy ki hogyan reagál ilyen helyzetben. A temperamentum, vérmérséklet befolyásolja a reakciónkat. Legjobb, ha elfogadjuk, amilyenek vagyunk!
– Milyen mankóink lehetnek a tovább lépéshez?
– A pszichológusok azzal szoktak segíteni, hogy emlékeztetünk már megküzdött, jól teljesített helyzetekre. Elemezzük, mi segített akkor, mire támaszkodott a páciens. „Ha egyszer ment, csak megy most is!” alapon. Ezek olyan – olykor gyerekkorból hozott – belső erőforrások, amelyek segítenek. Én még nem találkoztam olyan pácienssel, akinél ne találtunk volna ilyet. Aztán tekintsünk a változásra úgy, mint életünk új szakaszának kezdete. Valaminek valóban vége van, de kezdődik valami más.
– Meddig tarthat az átállás?
– Adjunk időt magunknak! Tudom, hogy még nincs meg, emiatt most rossz, de legyek rajta, hogy keressem meg. Ezzel szembe megy a mai „elvárás”, hogy szülés után mielőbb újra fittnek mutatkozzunk, halálesetnél se látsszunk sokáig megtörtnek, válás után mielőbb legyen már valaki, mert különben mit szólnak…
– Úgy tűnik, egyfajta tudatosság kell ehhez.
– Fontos annak megélése, hogy valóban én vagyok felelős a saját életemért, és azért, ahogyan érzem magam. Közhely, hogy minden fejben dől el, de igaz! Mindenkire ugyanaz a nap süt, ugyanaz az eső hull, mégis az egyik örömét leli benne, a másiknak szenvedést okoz. Tudnom kell, hogy én milyen vagyok, és ennek ismeretében tenni azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Igen, vannak körülmények, de a hozzáállásomon múlik, hogyan élek meg egy helyzetet.
– Mennyire tanulható ez a szemlélet?
– Azt szokták mondani, hogy a szokások alakítják az embert: ha jó szokásokat veszünk fel, azok jó irányba változtatnak minket. Jó, ha tudatosan kezdünk kialakítani másfajta szokásokat, mint a korábbiak voltak. Ha kialakítunk új rutinokat, nem kell szorongani, mert a dolgok mennek, ahogyan korábban is. Addig kétségtelenül nehezebb, amíg lendületbe hozzuk a mókuskereket.
