Szemenyei Józsefné a Bokréta Népdalkör művészeti vezetője immár 12. éve. A Karácsony Sándor-díjas nyugdíjas tanítónőt sokan ismerik, több száz orosházit tanított meg írni-olvasni. Sokszor köszönnek rá tanítványai, kedvességére sokan emlékeznek. Szellemi frissessége, a belőle áradó derű nagyban meghatározza a népdalköri munka légkörét is. A Bokréta sok egyedülálló idős embert ment(ett) meg a magányos élettől.
Szemenyei Józsefné nyugdíjba vonulása után nem sokkal indult a népdalkör (1996), azóta tagja a csoportnak, 2004 óta vezetője. A Bokrétával 2014-ben megszerezték a szakmában rangosnak számító aranypáva minősítést, korábban is sok szép versenyeredményt szereztek. Erzsike néni öt éven keresztül vezette a pusztaföldvári népdalkört is, velük is országos arany minősítést szereztek.
Pár éve, 74 évesen kezdett citerázni, ma már – saját örömükre – a népdalkör énekét is kísérni tudja. Új dalok tanulásakor a zongorát is használja. Népdalszeretete gyermekkorából ered. Már középiskolás korában mintegy 500 népdalt ismert. Azt vallja: csak tiszta forrásból szabad meríteni, mindig az eredeti népdalokat tanította. Ahogy fogalmaz: a versenyeken a zsűri mindig tudta, hogy az orosháziak nem énekelnek műdalt, mindig eredeti van a repertoáron.
– Amikor elvállaltam, hogy a tanár úr, a dalkör első vezetője, Váradi Kornél után átveszem a csoport vezetését, az első években minden alkalmat kihasználtam arra, hogy továbbképzéseken részt vegyek. Mondhatom, hogy ezekből élek azóta is, nagyon neves szakemberektől tanultunk. Azon kívül ahol csak lehet, mindig gyűjtök hangzó anyagot, kottát népdalokkal, nagyon sok gyűlt össze az évek során.
Szemenyei Józsefné úgy véli, szellemi frissessége csak részben adottság.
– Az embernek magának is tennie kell érte: én keresztrejtvénnyel, olvasással, kézimunkázással teszem tartalmassá a mindennapokat. Sosem unatkozom.
Erzsike néni fiatalokat megszégyenítő tájékozottságot mutat több területen, figyelmes beszélgetőtárs: „Nem untatom” – mondja olykor, ha a témába belefeledkezne, és érzi, tovább kell lépni. Nem kis meglepetésemre kiderül: tavaly kezdett el olajjal festeni, a technikát internetes festőleckék alapján sajátította el. És „természetesen” fent van a Facebook-on is!
Mutat néhány munkát: csendéleteivel, tájképeivel bátran kiállhatna vele ország-világ elé.
– Egyszer Horváth János festő azt mondta, aki tud rajzolni, az tud festeni is. Hát ezen felbátorodtam, mert én rajzolni mindig is tudtam, hát kipróbáltam a festést is. Korábban az üvegfestéssel is foglalkoztam.
Örömmel mesél arról, milyen sokat jelent számukra a Bokréta népdalkör, mint közösség.
– E nélkül elszürkülnénk! – mondja. – A csoport nagy része egyedül él, nincs társa. Ez ad tartást: ha jön a csütörtök, menni kell, ahhoz pedig fel kell öltözni, a hajunknak rendben kell lenni, a fellépésekről nem is beszélve. A többi népdalkörrel való találkozások során valódi személyes barátságok születtek az évek során. Ez legalább olyan fontos, mint hogy megőrizzük népdalainkat.
A Bokréta idén áprilisban újra minősítteti magát, Orosházán tartják a kétévente rendezett találkozót, megvan hát a cél, amiért ezekben a hónapokban dolgozni kell. Meg is kezdték a próbákat, ami az alábbi videóban is látszik.
