Hagyományőrző Népdalköri Találkozónak adott otthont szeptember 22-én a Petőfi Művelődési Központ. Az eseményt az évtizedek óta az intézményben működő Bokréta Népdalkör szervezte azzal a céllal, hogy közös éneklésre hívja a környékbeli dalköröket, ápolva népdalkincsünket, és erősítve a baráti kapcsolatokat.
Mint azt Baranyai Ilona, a művelődési központ kulturális csoportvezetője elmondta, a Bokréta évek óta szervez hasonló alkalmakat. Ezeken minden résztvevő dalkör bemutatja a műsorát, amelyet közös ebéd, valamint táncos mulatság követ.
A szombati rendezvényre tizenegy csoport gyűlt össze, legtöbben – köztük a rendezvényt megnyitó tánccsoport – Hódmezővásárhelyről érkeztek, de bemutatkozott egy citerás házaspár, az orosházi dalkört erősítő Z. Konkoly Julianna költő pedig verssel is megörvendeztette dalostársait.
– Ezek a találkozók arról szólnak, hogy minden csoport hoz valamilyen kedvenc összeállítást, nem feltétlenül a lakóhelyének megfelelőt, hanem az egész Kárpát-medencéből. Ami azért nagyon jó, mert a fellépések két-két és fél órája alatt százszámra halljuk a szebbnél-szebb magyar népdalokat, és úgy feltöltődik ilyenkor a lelkünk, hogy arra nehéz szavakat találni – foglalta össze érzéseit a többszörös aranyminősítéssel bíró Bokréta vezetője, Szemenyei Józsefné.
A résztvevők mindannyian szívből szeretik és őrzik hagyományainkat, fontos küldetést teljesítenek azok továbbadásával.
– Vállalják a heti rendszerességgel megtartott próbákat, a fellépéseket, sokszor anyagi áldozatot is hozva, és tényleg nagyon tisztelik a magyar népzenét, amit nem csak hallgatni, énekelni is szeretnek. A Bokréta Népdalkörben például nincs képzett énekes egy sem, de mindent megteszünk, hogy minél jobban, szebben megtanuljuk a dalokat – emelte ki Szemenyei Józsefné. Hozzátette, január óta szervezték a mostani rendezvényt, amelyen a palicsi dalosok személyében idén először határon túli, szerbiai vendéget is köszönthettek.
A tapasztalatcsere mellett a baráti kapcsolatok ápolása is fontos célja a rendezvénynek, ahogyan a népdalkörök is egyfajta megtartó erőt jelentenek tagjaiknak a hagyományőrzésen túl.
– A magyar népzene csak így élhet tovább, és nagyon boldogok vagyunk, mikor gyerekeket hallunk énekelni. Az egy rendkívül szívderítő dolog, és biztatás arra, hogy nem fog ez elmúlni soha, mert mindig akadnak olyanok, akik a gyerekeiket, unokáikat is megtanítják – mondta reménytelin a Bokréta vezetője.
