Közel 900 induló közül, maratoni, 16 órás versenyen bizonyított az orosházi versenyző.
A PDC Hungarian Fan Club január 9-én harmadik alkalommal rendezett országos darts versenyt az amatőrök számára a Soroksári sportcsarnokban. A magyar darts versenyek történetének legnagyobb létszámú versenyén (864 férfi és 46 hölgy versenyző) kollégánk, az orosházi Csányi József is a dobóvonalhoz állt és meg sem állt a döntőig.
– Régebben aktív játékos voltál. Mikor kezdted újra?
– 2003-ban hagytam abba a játékot és 12 év után, a tavaly januári amatőr versenyre vettem újra a kezembe a nyilakat. Kíváncsi voltam, mennyit felejtettem. Akkor 512-ből a négy közé jutásért estem ki és végül hetedik lettem. Most egy kicsit hamarabb, november vége felé kezdtem el újra gyakorolni és elküldtem a nevezést a versenyre.
– 864 férfi induló, az nem kevés. Milyen volt maga a verseny?
– Reggel kilencre értem a csarnokba és kicsit meglepődtem: kb. 2000-2500 ember zsúfolódott össze. Az eddigi tapasztalatok alapján már ekkor lehetett sejteni, hogy hosszú nap elé nézünk. 1024-es tábláról indult a verseny, sok erőnyerővel. Nekem már az 512 közé jutásért is játszani kellett. Az első két meccs sima volt, még arra is jutott idő, hogy a dupla kiszállóra kerekítsek és azzal is szálljak ki. Ebben az időszakban még sima kiszállós volt a verseny. Két játék közt a rengeteg vigaszági mérkőzés miatt nagyon sokat kellett várni, délután háromkor még csak két meccsen voltam túl.
– Nem volt idegőrlő ez a sok várakozás?
– El tudok képzelni ennél jobb programot is, de ilyen a verseny, ha várni kell, nincs más. Később, ahogy fogyott a létszám a 128 közt és azután, már felgyorsultak az események. A nap során itt ment legjobban a játék. Jöttek szépen a 100-ak, 140-ek de volt 134-es, 145-ös kerekítő és kétnyilas kiszálló 91-ről (T 17, D 20) is. Ennek eredményeképp szépen jutottam egyre feljebb. Legjobb 64, 32, 16, legjobb 8, majd egyszer csak bemondták: főági döntő következik a center pályán, Csányi József, Karsay Zsolt. Ekkor éjjel fél egy volt, és nagyon fáradt voltam. Volt lehetőség a győzelemre, de nem tudtam vele élni. Vigaszágon a döntőre megint össze kellett szedni magam, viszonylag jó játékkal nyertem, jöhetett a nagydöntő, ismét Karsay Zsolt ellen.
– Akárhogy is számolom, ekkor már több mint 15 órája ott voltál a csarnokban. Hogy lehet így koncentrálni?
– Nehezen, de nem panaszkodom, az ellenfelemnek is ugyanennyi időt kellett ott töltenie. A döntőben, mivel a vigaszágról érkeztem, két győztes meccset kellet volna játszanom, míg az ellenfelemnek – a főágról – elég volt egyet nyerni. Próbáltam a legjobban koncentrálni, már amennyire lehet, de már mindenem fájt. Ennek ellenére az első meccset megnyertem és már „csak” ezt kellett volna még egyszer megismételni, de győzött a fáradtság. Sok tripla csúszott félre a T1-be, T5-be, és a második meccs első legjének végén nem sikerült a kiszálló sem. Az ellenfelem kicsit fiatalabb volt, jobban bírta a gyűrődést – ő nyert, így a fél kettőkor kezdődő eredményhirdetésen ő állhatott középen. A második helynek nagyon örülök. Egy egészen pici rossz szájízt azért érzek, mert a döntőben a valós tudásból csak a felét sikerült felvinni a pódiumra.
Eredmény:
1. Karsay Zsolt – Piliscsaba
2. Csányi József – Orosháza
3. Túróczi Tamás – Szigetszentmiklós
