Hogy jön Johann Sebastian Bach a Csillagok Háborúja szereplőjéhez? Jó kérdés, de Rákász Gergely koncertorgonista erre is választ adott. Emellett pedig zenélt, nem is akárhogy.
Amikor december 2-án beültem a művelődési központ Szokolay teremébe, tudtam hova érkezem. 10+ éve járok Rákász koncertekre, és tudom, hogy nívós, magas szintű előadást fogok kapni, sok érdekességgel fűszerezve. De ami most várt, minden várakozásom felülmúlta.
Rákász Gergely Bach 4 Xmas című műsorán kizárólag Bach szerzeményeit játszotta, néhol nevetésre serkentő, máskor elgondolkodtató kommentárokkal fűszerezve.
Bach és orgona – nem könnyű stílus
Most is mert nagyot álmodni, és bejött neki. Mert kell ahhoz bátorság, hogy egy egész estés koncerten kizárólag Bach műveket játsszon valaki. Pláne orgonán. Tegyük a szívünkre a kezünket: az orgona, mint hangszer és Bach zenéje is nehezen emészthető az átlagember számára. Külön is, pláne egyben.
Ma már más a világ, mások az ingerek, más az igény, pörög, rohan, fut minden, így pedig nehéz lekötni a figyelmet olyannal, aminek teljes megértéséhez nem kevés zenei alapműveltség szükséges. Bachot hallgatni egyébként mindig felemelő, de a többség leragad a két-három közismert szerzeményénél, hiszen a többi már olyan “nehéz falat”.
Zenei térkép – szóban
De mi van akkor, ha a zeneszám előtt elmondja valaki, hogy az miről is szól? Hogy mikor, mire figyeljünk, mi szólal meg, miért akkor és miért ott? Tehát kapunk egyfajta zenei térképet ahhoz, amit hallani fogunk. Mindez megfűszerezve néhány bulváros Bach sztorival, és máris készen van a műsor.
A közönség hátradől, van aki behunyja a szemét, úgy hallgatja az orgonamuzsikát. És közben koncentrál, figyel minden egyes hangra, tempóváltásra, hangnem váltásra, aztán egyszer csak jön az “aha, ezt mondta a Gergő, itt a zenei csúcspont”.
Nem olyan bonyolult, ugye? Persze ehhez kell néhány dolog. Mondjuk nem árt tudni orgonán játszani. Itt ez megvan. Legyen jó beszélőkéje a művésznek. Ez is megvan. Legyen magabiztos, lendületes, hogy mindent elhiggyen neki a közönség. Ez is kipipálva. És nem árt sokat tudni a zenéről és a zeneszerzőkről. Ez is rendben van. Rákász Gergely ezen tulajdonságokat egyben hordozza, és azt hiszem, ebben rejlik a varázsa. Ezért telik meg évek óta a koncertterem egy olyan városban, ahol sok koncert, művészeti esemény alig félházzal megy. És már sokszor ennek is örülnek a fellépők.
Úgy tűnik, van igény a kultúrára Orosházán, csak azt meg kell tanulni becsomagolni és eladni úgy, hogy a zenei minőség ne sérüljön. Sokszor ez csupán kreativitás, ötlet kérdése.
Szólni kell az állandó újításokról is, hiszen ez is olyan eleme Rákász koncertjeinek, ami bevonzza a nézőt/hallgatót. Egy orgonista háttal ül a közönségnek, a harmadik sortól hátrébb pedig csupán a hátát látni belőle. Ez pedig ma már nem elég, az emberek vizuális ingerekre is vágynak. No, itt megkapták.
Rákász Gergely ugyanis nem fél a modern technikától. Nem ellenségnek tekinti, hanem barátnak, ha kell, a saját szolgálatába állítja az internetet vagy az elektromos orgonát. Most éppen azt találta ki csapatával, hogy kivetíti, hogyan játszik. Egy kamera a kezét mutatta felülről, egy pedig a lábát oldalról. Néztem koncert közben az arcokat, egy egy gyorsabb futamnál ámultak az emberek, hogyan lehet ezt megcsinálni. És ennyi kell, nincs ebben kérem semmi varázslat. Két kamera, és máris mindenki közelebb érzi magát a művészhez, hiszen látja azt, ami eddig takarva volt előle.
Bach és Darth Vader
De hogy az írás elején feldobott Darth Vaderes részt is megmagyarázzam. A ráadás is rendhagyó volt, hiszen a zúgó vastapsot lecsendesítve ránk bízta a választást, mit játsszon elköszönésképp. Ahogy az előzetes filmjében fogalmazott, hiába mondja be a darab címét, a közönség elenyésző része tudja, pontosan melyikről is van szó.
Így inkább példákat hozott és a felajánlott Bach darabokat összevetette az általa (is) nagyon szeretett Csillagok Háborúja filmek szereplőivel.
Íme a lista:
- a-moll Prelúdium és Fúga – olyan, mint Obi Wan Kenobi mester. Úriember, és finoman rendezi a dolgokat ha lehet. De ha kell, magabiztosan bánik a fénykarddal.
- g-moll Fantázia és Fúga – Darth Vader. Szenvedélyes és erőteljes. Ha valaki nem tiszteli az erejét, lehet, hogy félrehajítja.
- d-moll Toccata és Fúga – a Jedi Padawan. Rendezett, megnyugtató, minden mindig a helyén van.
Persze a közönség többsége a d-moll Toccata és Fúgát választotta. Hiába, úgy tűnik, a Jedi elmetrükkök itt (is) működtek…
És hogy mennyire erős az ilyen zenés-filmes párhuzam, arra egy személyes példa. Amikor másnap a szintén Star Wars fanatikus, de a komolyzenét nem kedvelő/ismerő fiatal tévés kollégáknak meséltem ezt a részt, kisebb sokkot kaptak, hogy ezt ők miért nem hallották, és szinte követelték, hogy azonnal mondjam meg nekik, melyek voltak ezek a darabok, mert meghallgatják.
Ez azóta nem történt meg, de ami késik, nem múlik. A koncertet ugyanis rögzítettük kameráinkkal, és a két ünnep között közreadjuk az Orosházi Városi Televízióban. Jó szórakozást!
És Rákász Gergelytől azt is tudom, hogy már most lefoglalta a művházban a jövő évi időpontot. Ahogy szokta, december 2-án Orosházán kezdi következő országos turnéját.
Aki pedig nem látta még, hogy mit is mondott Bachról, zenéről, fizikáról és pár hónapos kisfiáról, az feltétlenül nézze meg ezt a vele készült interjút.
