“Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség” – Kölcsey Ferenc szavait nemzeti kultúránk legfiatalabb ünnepe apropóján idézzük. Anyanyelvünk a mi örökségünk, és ezt hagyjuk majd mi is örökül.
Mikor fordítsunk nagyobb hangsúlyt gyermekünk nyelvtanulására? Óvodáskorban, kisgyermekkorban, vagy még korábban? A tájnyelvet is használják vagy csak az irodalmit? A nyugdíjas pedagógusok olvasóköre legújabb ülésén többek között ezekről is beszélt november 11-én a városi könyvtárban. A tagok a magyar nyelv napja kapcsán gyűltek egybe, melyet 2011 óta minden év november 13-án ünneplünk.
– Ahogyan a szivacs szívja magába a vizet, úgy szívják magukba a tudást az óvodás gyerekek, ezért nagyon fontos, hogy már ebben a korban jó példát lássanak – mondta el Szalai Judit évtizedes óvónői tapasztalataira építve a nyugdíjas pedagógusok találkozóján.
Dávidné Tóth Márta, nyugdíjas magyar-történelem szakos pedagógus viszont úgy látja, hogy a szülő már az óvodáskor előtt is sokat tehet annak érdekében, hogy gyermeke mielőbb megszeresse anyanyelvét. Példaként a mesemondást hozta fel, melyet már a várandósság idején is ajánl.
Beszélgetésünk során a tanárnő a pedagógusok szerepét is kiemelte, akik többek között interaktív órákkal, szakkörökkel és versenyekre való felkészítéssel tudják támogatni a magyar nyelv ápolását.
– Erre pedig szükség van határon innen és túl, ezért is örvendetes, hogy nemrég megjelent a magyar nyelv helyesírási szabályzatának 12. kiadása, illetve
ettől az évtől Romániában hivatalosan is megünnepelhetik a magyar nyelv napja a magyar közösségek, szervezhetnek az anyanyelvünkkel kapcsolatos programokat, kulturális rendezvényeket
– tudtuk meg Bozó Klára nyugalmazott magyar-könyvtár szakos pedagógustól.
Az olvasókör több tagja Deme László nyelvészprofesszor gondolatát idézve azt is hangsúlyozta, hogy aki tudja, használja a tájnyelvet is, hiszen ez nagyban befolyásolja, hogy anyanyelvünket aranybányaként vagy rozsdatemetőként adjuk-e tovább gyermekeinknek. Munkácsi Istvánné nyugdíjas tanító is fontosnak tartotta, hogy a tanulók a tájnyelvet és az irodalmi nyelvet egyaránt ismerjék és használják.
– Úgy gondolom, hogy így megtapasztalhatják, milyen szép és árnyalatgazdag kifejezésmódjában a mi édes anyanyelvünk , miként azt a száz évvel ezelőtt született nyelvész és tanár, Lőrincze Lajos korábban mondta – emelte ki Munkácsi Istvánné.
A jeles napról több helyi oktatási intézményben is megemlékeztek. Némely iskolában sulirádiós műsort tartottak, máshol a magyar órák keretében került szóba ez a téma. Van, ahol egész napos diavetítéssel, van, ahol tanulói prezentációkkal tették emlékezetessé a magyar nyelv napját.
