Angol és spanyol nyelvből egyetemi diplomát szerzett, az orosszal nyolc évig volt – kötelező jellegű – kapcsolatban az általános- és középiskolás évei alatt. A holland nyelvtanulási láz egy diákkori szerelem hatására érte utol, a szuahéli nyelvre a gimnázium utolsó évében egy emlékexpedícióról olvasott cikk kapcsán figyelt fel. Az egyetemi évek alatt belekóstolt az olaszba, a latinba, a norvégba és az izlandiba, jelenleg a galíciai, a katalán, a walesi és az indián hopi és lakota nyelv rejtelmei foglalkoztatják. Vagy talán nem is csak a nyelvről van szó?
Sosem gondoltam úgy az idegennyelv-tanulásra, mint ő. Számomra eddig egy új nyelv elsajátítása egyenlő volt a szavak memorizálásával és a nyelvtani szerkezetek alkalmazásával. Nagy Róbert viszont azt mondja, ennél többről van szó, hiszen ha elkezdünk megismerkedni egy másik nép nyelvével, akkor akár a kultúrájuk, a szokásaik, sőt, talán még a gondolkodásmódjuk egy részét is a magunkévá tehetjük.
– A „karosszékes utazó” típusba tartozom, ha kezembe veszek egy útikönyvet, tökéletesen bele tudom képzelni magam az olvasottakba. A szavak kinyitják az ajtót, amin belépve aztán megjelenik előttem egy másik világ. Előfordulhat, hogy egy idegen nyelv gondolatai új perspektívát tártnak elénk, minek hatására másképp kezdjük el figyelni a körülöttünk lévő dolgokat. Ezért is izgalmas kaland a nyelvekkel való foglalkozás – kezdi.
Ehhez persze szükség van a nyitottságra, az érett gondolkozásra és arra, hogy ne ragadjunk le az „iskolás” nyelvtanulási módszereknél.
– Nyolc éven át tanultam az oroszt. Ebből mára annyi maradt, hogy el tudok olvasni egy cirill betűs szöveget. Igaz, érteni nem értem, de tudom, hogyan kell kiejteni a leírt szavakat – folytatta. – Az angollal a gimnáziumban ismerkedtem meg, még ezt sem mondanám választott nyelvnek, viszont a spanyol már teljes mértékben az volt. A Táncsicsban tanítottam már, mikor érkezett hozzánk egy új kolléganő, Bus Natália, akiről megtudtam, spanyol szakon végzett. Megkérdeztem, lenne-e kedve, ideje tanítani engem. A mai napig hálás vagyok neki, nemcsak azért, mert remek tanárom volt, hanem azért is, mert ő adta az ötletet, hogy jelentkezzek az egyetemre spanyol szakra.
Nagy Róbertet nemcsak maga a nyelv, hanem a spanyol kultúra és mentalitás is vonzotta. Hatalmas motiváló erő volt a számára a spanyol történelem megismerése is, ez is szerves része volt ugyanis a képzésnek. Volt még egy „választott” nyelv a spanyol-angol szakos nyelvtanár, iskolaigazgató fiatal éveiben. Ezt a nyelvet nem az esze, sőt, nem is a kíváncsisága, sokkal inkább a szíve választotta.
– A lány a holland zeneiskolai delegációval érkezett Orosházára – emlékezett vissza. – Igaz, az angol volt a közös nyelv, de azért én erős motivációt éreztem a holland tanulására. Sokáig leveleztünk, aztán később ki is utaztam hozzá, és heteket töltöttem ebben a csodálatos országban. A kapcsolatunk megszakadt, ettől függetlenül az egyetemen több féléven át folytattam a holland nyelv tanulását.
Orosz, angol, spanyol, holland….eddig itt tartunk, de már folytatjuk is a sort a még inkább ritkaságszámba menő nyelvekkel. Következzen a szuahéli, amely egy cikk alapján került Nagy Róbert látókörébe. A Teleki Sámuel kelet-afrikai utazásának századik évfordulójára szervezett emlékexpedíció híre akkora hatással volt főszereplőnkre, hogy az ELTE-n fel is kereste Füssi Nagy Géza Afrika-kutatót a kéréssel, miszerint segítsen neki közelebbről megismerkedni az említett nyelvvel.
– Az emberek talán sem is sejtik, de szinte mind ismerünk és használunk néhány szuahéli szót. Ilyen például a szafari, amely utazást, a jenga, amely építkezést – egész pontosan építkezni–, vagy a szimba, amely oroszlánt jelent. Ez egy nagyon izgalmas nyelv, amely tőlünk teljesen idegen módon toldalékol. Külön osztályokba rendezi a névszókat, külön az embereket, a fákat, az állatokat, a gyümölcsöket, a tárgyakat stb. megnevező szavakat, és ez alapján látja el őket ragokkal. Mindegyik nyelvben van valami egyedi. A hollandban például az tetszett nagyon, hogy szinte mindenre ráilleszti a kicsinyítőképzőt. Kedves, bájos jelenség ez. Ott az emberek leülnek egy „padocskára”, és aztán megisznak egy „söröcskét”.
Az olvasottak után talán nem meglepő, hogy Nagy Róbert azt mondja magáról, ő a rétegműfajok szerelmese, a figyelmét leginkább a fősodráson kívül eső dolgok keltik fel. Ez látható a jelenét és közeljövőjét meghatározó nyelvek esetén is, a walesivel egy férfikórus kapcsán kezdett el foglalkozni, a hopi nyelv iránti érdeklődése pedig leginkább egy rádióműsornak, a lakota pedig az indiánfilmek és -regények világának köszönhető.
– „Nem kérek mást az Istentől, csak tiszta szívet” – hangzott a walesi dalban. „A kimondott szó dísze az embernek” – vallják a lakoták. Egy nyelv befolyásolja a gondolkozásmódunkat, azt, hogyan éljük az életünket. Mondok egy egyszerű példát: mi azt mondjuk, valaki „pénzt keres”, az angolok, azt, ő „pénzt csinál”, ugyanezt a spanyolok úgy fejezik ki, hogy „pénzt nyer”. Talán ez rámutat a népek mentalitására is, vagyis ha épp fordítva gondolkozunk, azt mondhatjuk, a kifejezés hatással van az emberek világlátására. Mi keressük a pénzt, de nem találjuk, az angolok azt mondják, ők tesznek azért, hogy legyen, a spanyolok meg inkább a szerencsére bízzák magukat. Nem állítom, hogy ez így van, de talán érdemes elgondolkozni ezen, mint ahogy azon is, mennyire gazdag, árnyalásra képes és kifejező a magyar nyelv, amelyet ápolni és óvni mindannyiunk közös feladata.
Fotók: OrosCafé
