Jó hangulatú könyvbemutatón járt városunkban Nyáry Krisztián író. Könyveiből megismert könnyed stílusával örvendeztette meg orosházi olvasóit, akik több kérdést is feltettek neki, a válaszokban sajátos humorát is megvillantotta az irodalomtörténész, könyvkiadó.
A Facebook hozta meg a sikert a történetei számára, amelyek aztán nyomdába kerültek. Ő maga nem hitt a nyomtatott forma sikerében. De tévedett. Könyvei igen népszerűek, amelyekkel az olvasást is népszerűsíti, bár nem volt célja – bevallása szerint. De mellékhatásként mégiscsak lett. Írásai nyomán a történetekben érintett írók, költők művei iránt is érdeklődnek az olvasók. Szórakoztató ismeretterjesztésként határozza meg munkáját: írók, költők kevésbé ismert, sokszor a tankönyvekből kimaradó szerelmi történetei (Így szerettek ők – 2 kötet), valamint rendkívüli életpályákat bemutató könyve (Igazi hősök) jó ajándék lehet mindenkinek.
Az igazi hősöket a környezetünkben is felfedezhetjük?
– Minden közösségnek megvannak a maga hősei és jó, hogyha emlékezünk rájuk. Biztos, hogyha végig megyünk itt Orosházán, akkor nekem az Orosházához kötődő utcanévadóknak az életéről sokkal kevesebb információim vannak, mint egy itteni helytörténésznek.
Nagyon jó lenne, hogyha egy orosházi középiskolás sokkal többet tudna, mondjuk a Justh családról, vagy másról, akinek valamilyen kötődése van Orosházához. A közösség kulturális kohézióját erősíti, hogyha vannak ilyen közös hőseink.
Arról mesélt, hogy nem feltétlenül vetélytársa az ingyenes online tartalom a könyvnek.
– Sok szó esik arról, hogy az internet kanibalizálja a nyomtatott a nyomtatott kultúrát. De ez csak részben van így. Sokkal inkább arról szól a kérdés, hogy más-más élethelyzetben hogyan olvasunk. Ezt én a saját könyvem példáján is megtanultam, mert azt gondoltam, hogy nem fognak könyvet vásárolni azok, akik majdnem ugyanezt a szöveget ingyen el is olvashatják a Facebookon. De kiderült, hogy más élethelyzetben, másként, mást, máshogyan olvasunk. Például reggel az iskolába, munkahelyre indulás előtt ha még az utolsó öt percét valaki azzal tölti, hogy elolvas egy számára kedves történetet, az lehet, hogy könyvben is megvásárolja, aztán egy fotelben lapozgatja vagy ajándékba adja. Felnőtt most már lassan két generáció az internetes korszakban, akiknek elsődleges a digitális betű. Ezen lehet szomorkodni, lehet örvendezni, de tény. Tehát akkor érdemes ezt a korosztályt megszólítani úgy, ahogy ők ezt szeretik, ahogy ők fogyasztják az irodalmat. Megváltoznak azok a csatornák, amelyek az irodalomig vezetnek.
Nagyon könnyed stílusban mesél el olyan dolgokat, amelyek nem irodalomtudomány, nincs a tankönyvben, de nagyon nagy tudásról árulkodnak.
– Ez nem tudomány, ez szórakoztató ismeretterjesztés, mind a két szón van hangsúly. Feladata a kedvcsinálás és nem pedig valamilyen tudományos újdonságnak a megismertetése, tudományos eszközökkel. Ez az irodalomtudósoknak a dolga, és amikor azt kérik számon azon, amit én írok, hogy miért nem felelek meg tudományos kritériumoknak, akkor ez a válaszom, hogy, mert nem akarok, nem ez a dolgom és fordítva is igaz ez.
