A Történelmi Emlékpark 1849-es kövénél emlékezett a város az aradi vértanúkra. A szabadságharc megtorlásának jelképes momentuma maradt a mai kor embere számára az aradi 13 vértanú kivégzése.
Az ünnepi műsort a Táncsics gimnázium adta, Polgár Nelli tanárnő felkészítésében. A túlélő levélhordó fiú, az egykori szemtanú történetén keresztül kaptunk képet a szabadságharc bukásának momentumairól, ismerhettük meg a vértanúkat a szerkesztett műsorban. Nagy érdeme volt az összeállításnak, hogy diákok adták hozzá az élő hangszeres zenét, valamint a sok fiatal fiú részvétele benne, mintegy érzékeltetve: a fiatalok a mindenkori jövő ígérete, és az ilyen fiatal katonák a harcok mindenkori áldozatai is.
A megemlékezésen Zalai Mihály, a megyei önkormányzat elnöke tartott ünnepi beszédet. A Békés megyei lakosok történelmi szerepvállalását említette: a letartóztatások, kényszerbesorozások mellett
„Békés vármegye területéről több mint 1 millió forintot gyűjtöttek be és égettek el a hatóságok, családok tízezreinek minden megtakarítását elpusztítva.”
– Emlékezni gyűltünk össze, emlékezni azokra a kiváló férfiakra, magyarokra és idegen földről érkezett katonaemberekre, akik vérükkel pecsételték meg, s tették mai napig is hitelessé, nemzetünk önrendelkezésének, szabadság vágyának ezeréves törekvéseit – tért át a vértanúk tettének méltatására a szónok.
A mai kor számára megfogalmazható üzeneteket sorolt a mártírok tettei nyomán. A jelen fontos kérdésének a magyarság tartalmi megfogalmazását nevezte, a kivándorló fiatalság nemzeti identitásának kérdését. Úgy fogalmazott: ebben örök példát mutatnak a vértanúk, akiknek még csak nem is volt anyanyelve a magyar.
– Ők megmutatják nekünk, hogy Illyés Gyula szavaival élve magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás kérdése. Magyarnak lenni érzelem kérdése, magyarnak lenni felismerés kérdése. Felismerése annak, hogy a magyarság olyan áldozatvállalást jelent, ami sokszor nem dicséretet és nem elismerést vált ki a környezetünkben élő nemzetek köréből, de amely áldozat nélkül Európa ma nem lehetne az, amiért érdemes öreg kontinensnek nevezni.
– Nekünk, ma élő magyaroknak egy nagy leckénk van, ha magyar jövőt akarunk adni gyermekeinknek, unokáinknak. Meg kell tanulnunk helyesen magyar módon élni, és halni is. Nagyszerű tettekre van szükség, s ehhez nagyszerű emberek kellenek. A változást mindig magunkon kell kezdeni, a nagyszerűséget magunkban kell felépíteni. S ha példa kell: magukat állítva elénk segítő jobbot nyújtanak vértanú őseink – zárta beszédét Zalai Mihály.
A beszédet követően a városvezetők, a politikai pártok képviselői, az intézmények vezető és magánszemélyek koszorúztak az 1849-es emlékkőnél.
Az aradi 13 vértanú származása:
Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Török Ignác, Nagysándor József, gróf Vécsey Károly – magyar, Lázár Vilmos és Kiss Ernő – örmény, Damjanich János – szerb, Knézich Károly – horvát, Aulich Lajos, Lachner György, Gróf Leiningen-Westerburg Károly – német, Pöltenberg Ernő – osztrák,
