Böllér- és főzőversenyeken remekel, országos kovácstalálkozón szerez dobogós helyezést, és a horgászatban is ért már el sikereket – a 38 éves Szilasi Horvát Tamás, amibe eddig belekezdett, abban eredményes volt.
– Azt mondják jó gyerek voltam – kezdi beszélgetésünk elején Tamás – Igaz, néhányszor elcsentem édesapám szerszámait a kovácsműhelyből, de azt is csak azért, mert én is szerettem volna dolgozni velük – mesélte Tamás, aki a kovácsszakma alapjait Mezőhegyesen tanulta, a szakma csínját-bínját viszont édesapjától, Szilasi Horváth Bélától. – Állandóan a műhelyben sertepertéltem, szinte ott nőttem fel. Sokat segítettem az édesapámnak igaz, kezdetben csak a zseblámpát tartottam este tízkor a ló patkolásánál, később már én is csináltam. Munkám a hobbim, édesapám pedig a példaképem, nagyon jó szakembernek tartom. Nálunk nagyon erős a családi kötelék, bátyámmal mindig jó testvérek voltunk, nagyon jó a kapcsolatunk – osztotta meg velünk Tamás.
Maximalista, nem szereti a felületességet
Ha nem áll össze a kép, akkor hagyni kell az egészet, majd később újból nekilátni. A dolgok nagy része fejben dől el – vallja. Nagyon büszke a szakmájára, az elért eredményeire és arra, amikor idősebb elismert szakmabeliek dicsérik munkáját. Mostanában kisplasztikákat is készít, amit az országban nem sokan – nagyon büszke erre is.
Legutóbb a vései kovácstalálkozón remekelt, ahol a második helyezés mellett több alkotása is kiváló minősítést kapott a zsűriztetésen. Tamás másik szenvedélye a böllérkedés és főzés.
– Szüleim dolgoztak, amikor felhívtam édesanyámat és megkérdeztem, mit főzzek. Lehettem úgy 16 éves, addig maximum egy rántotta volt a legtöbb, amit készítettem. Anyukám elmondta nagy vonalakban, hogyan kell elkészíteni a töltött káposztát, mert azt tervezte, hogy főz, ha hazaér. Megcsináltam helyette, és sikerült, innentől kezdve egyre többet és bonyolultabb dolgokat főztem – mesélte Tamás.
Az első komoly versenyén is töltött káposztával nyert. Ezután Tamás rendszeresen benevezett főzőversenyekre, volt olyan év, amikor 12 versenyből 10-et meg is nyert. Jól esik neki, ha munkáival kapcsolatban kap visszajelzést, ez sokat ad neki, inspirálja az újabb kihívásokra.
A böllérkedést szintén édesapjától tanulta. Szüleivel közösen az évek alatt 33 terméket fejlesztett ki, egyedi a Szilasi család aranyérmes kolbásza, hurkája. Saját találmány az egyedi fűszerezésű fehér kolbász, és a töltött szalonna. Egyedülálló vágástechnikájára is sok hentes felfigyelt már, hisz csupán egyetlen kést használ a disznó feldolgozásához. Tamás mindig szeret újat kitalálni, állandóan ötletel, fűszerezésnél a régmúlt hagyományaihoz nyúlik vissza, és nagyon igényes a megjelenésre, a látványra is, a disznó feldolgozástól a tálalásig mindvégig. A böllér- és főzőversenyeken elért eddigi eredményeiért a Mátyás Király Kerekasztal Lovagrend lovagjává avatta.
Tamás tiszteli az időseket, szívesen fogad el tőlük tanácsokat. Titka a maximalizmus, nem szereti a felületességet, egy-egy versenyre komolyan felkészül. Ha munkájának él, akkor szereti a magányt, úgy érzi, mintha egy burokban volna, megszűnik a világ.
Egyébként társasági ember, sohasem megy üres kézzel egy baráti találkozóra, mindig visz valami ajándékot, ahol természetesen ő készíti el az ételt. Szintén hobbi, de legfőképp kikapcsolódás Tamás életében a horgászat is, huszonéves korában megkapta Orosháza legjobb horgásza címet és ifiként az orosházi válogatott csapat tagja is volt. Ha eredményt akar elérni az ember, azért tenni kell – vallja Tamás, aki elégedett embernek érzi magát.
