Tehetséges zeneszerző, zongorista, korrepetítor, boldog családapa, akinek a Vígszínház a második otthona. Furák Péter kapta a stafétát.
Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglalkozást választottak, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalanynak a végén át kell adnia a stafétát. Simon Boglárka, az Operettszínház tehetséges színészétől Furák Péter kapta.
Az orosházi származású, jelenleg a fővárosban élő Furák Péter tehetséges zeneszerző, zongorista, korrepetítor, boldog családapa, aki 2006-ban szerzett zongoraművész diplomát. Első színházi munkája a Vámpírok bálja volt, azóta a Vígszínházban zongorista, zeneszerző és zenei vezetőként is dolgozik, szinte a második otthona a színház.
– Honnan indultál?
– Hét éves koromban kezdtem zongorázni. Az orosházi zeneiskolában Pechán Marika néni volt a zongoratanárom. Énekeltem a kórusban, Dinnyés Pista bácsi és Kati néni egyengették a pályámat. Úgy kezdtem, mint mindenki más.
– Hogyan lett nagy szerelem a zene?
– Nagy szerelem volt már, nagyképűen mondva a fogantatás pillanatában. Mindig erről szólt az életem. Először apu Beatles-lemezeit hallgattam rongyosra. A nagymamámmal énekeltem, a dallamokat lefüleltem és lepötyögtem zongorán. Nem volt más opció, ehhez van tehetségem, semmi máshoz nincs, egy villanykörtét nem tudok kicserélni otthon – mondja nevetve.
– Középiskolában, majd a főiskolán is folytattad a zenei pályát. Volt valaki, aki nagy benyomást tett rád?
– Középiskolában a csabai Bartók konziban volt egy elképesztő tanárom, Csontos Józsefnek hívták. Érezte, hogy más zenei stílus is motoszkál bennem, nem csak Bach meg Mozart. Volt olyan, hogy egyik órára vittem neki egy fúgát, következőre meg egy Queen számot, amit lefüleltem zongorára. Ettől nyílik a spektrum, ezt fiatal korban megtapasztaltam. Egyébként a mai napig ebből élek, ihletettségből meg tapasztalatokból. Mindenevő vagyok.
– A Vámpírok báljában kezdted, majd jött a Vígszínház, amit második otthonodként emlegetsz. Hogyan sikerült bekerülnöd?
– Üresedés volt a Vámpírok báljában, és beajánlottak a karmesternek. Egy castingon zongoráztam neki és rámbólintott.
A Vígszínház szintén: volt egy srác a Vámpírokban, aki beajánlott Presser Gáborhoz. Napokig jártam az irodájába zongorázni és egyszer azt mondta hogy ámen, azóta abszolút partnerként kezel, kvázi ő a főnököm, ő a zenei igazgató a Vigben.
Azóta szinte ott élek. Amikor zenét írunk, beköltözünk a színházba, délelőtt próba van, délután szöszölünk, kimegyek a suliba, este vagy játszunk vagy próba van, másnap ugyanez ismétlődik délelőtt 10-től hajnal 2-ig.
Egy hónap szenvedés a hajón
– Szakmailag meghatározó pillanat?
– Az, amikor Eszenyi Enikő és Presser Gábor a szárnyaik alá vontak engem. Ott indult el a karrierem. Jöttem a semmiből, és megláttak bennem valamit. Nagyon jól sült el az első produkció, a Túl a maszat hegyen című darab Varró Danival 2010-ben. Onnantól kezdve egymás után kaptam a munkákat Enikőtől, és Presser is nagyon megbízik bennem.
– Korrepetítorként is dolgozol. Ezt mennyire szereted?
– Vannak nagyon édes és tehetséges gyerekek, ez inspirál. Kedvelnek, mert nem vagyok az a befásult tanár fajta. Imádom, az a tanári pályában a legszebb, ha játszik a gyerek, elrontja és ügyesen addig csalinkázik a keze, amíg visszatalál a helyes billentyűkre. Szerintem ez a világ legjobb dolga.
– Voltak mélypontok az életedben?
– Kilenc évvel ezelőtt volt egy rossz nyaram, semmi munkám nem volt, és elmentem egy hajóra zongorázni. Borzalmas élmény volt. Semmi más nem motivált, csak a pénz, egy hónapig bírtam. Aztán hazajöttem és nem sokkal később jött a Vámpírok bálja.
Amikor az asszony az asztalra csap
– A színházi zeneszerzésen kívül mivel foglalkozol?
– Nemrég a Magyar dal napjára készültünk egy első világháborús esttel. Több mint harminc dal volt benne, ketten hangszereltük egy barátommal. Zenei vezetője vagyok a Popfesztivál 40-nek Eszenyi rendezésében, ez nagy elismerés. Oláh Ibolyával közösen áthangszereltük zongorára a kedvenc dalait, ez az Ibolyántúl című zenei estjén hallható. Most készült el Fábian Juli és Zoohacker lemeze, amin közreműködtem. A mostani legfrissebb a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amit próbálunk, ősszel lesz a bemutatója.
– A kislányod követni fog a zenei pályán?
– Most vették fel zenetagozatos iskolába, ősszel kezdi az első osztályt. Nagyon szépen énekel, tehetséges, imádja a színházat, van egy színházi vonal benne szerintem. Mindenképpen fog zenét tanulni, aztán majd ő eldönti, mit is szeretne.
– A sok munka mellett jut elég idő a pihenésre és a családra?
– A mi szakmánkban nem látod a végét, küzdelem van. Általában rögös az út a sikerig, kiszámíthatatlan, főleg a mai viszonyok között. A színház az életem, sokféle munka megtalál, de már nem vállalok el mindent, pihenni akarok, a családdal lenni és élvezni a nyarat. Párom, Ági két lábbal jár a földön, odacsap az asztalra, ha nagyon művész vagyok. Volt olyan hónap amikor harminc előadást játszottam, most inkább saját magamra koncentrálok.
Péter a stafétát Melega Tamásnak, a Magyar Állami Operaház vadászkürtösének adta át.
