A marhahajtás régen akkora biznisz volt Orosházán, mint az 1950-es években az olaj és a gáz. Videón mondják el a múzeum munkatársai, miért.
A múzeumi világnap kapcsán a Szántó Kovács János Területi Múzeumban előadást tartottak május 13-án. A MélyenSzántó Esték sorozat keretében adott elő Rózsa Zoltán régészként és Erostyák Zoltán történészi minőségben. A marhatartás jelentőségének vizsgálatával kapcsolatos kutatások eredményeit tárták a nyilvánosság elé.
Régészeti, térképészeti kutatások támasztják alá, hogy a legendás orosházi gabona és kenyér előtti korokban a vidék hasonlóan fontos gazdasági szereppel bírt a szarvasmarha tartás és -hajtás terén. Földrajzi fekvése tette lehetővé, hogy a Maros és mellékfolyói által határolt területen a különböző ún. „marhafolyosók”, útvonalak csomópontja legyen nedvesebb időszakokban. Egy képzeletbeli Y elágazásában feküdt Orosháza és vidéke, és ennek gazdasági előnyeit élvezte.
Rózsa Zoltán a különféle régészeti korszakokat megvizsgálva világított rá azokra az időszakokra, amikor vidékünkön a marhatartás, és a marha hajtás feltehető, adatolható. Néhány érdekes tárgyat is közreadott, amelyek az utóbbi időszakban kerültek elő.
– Jól működő fémkeresős együttműködésünk nyomán a marhahajtás ismert végpontjából, Nürnbergből számos tárgy került múzeumunk gyűjteményébe: textilplombák, gyűszűk. Szenttornya környékéről egy bronz szobrocska ismert, de nemrégiben birtokunkba jutott innen a velencei dózse ezüstpénze is, a marhahajtó útvonal másik végállomásáról. A történeti adatokat a régészetiek kiegészítik, színesítik.
Mint kiderült, a későközépkortól a 18. század első feléig települések létrejöttét, megerősödését eredményezte ez a gazdasági tevékenység.
– Napjainkban ennek az útvonalnak a jelentőségét nehéz értelmezni, amikor száraz lábbal mehetünk el Szegedre.
Akkor ez lényegesen vizesebb terület volt – mondja Erostyák Zoltán. – A mi magaslaton fekvő településünk igen kedvező körülményekkel bírt. Egy történelmi párhuzamot vonva: mindig szokták az orosházi gabona és kenyér gazdasági jelentőségét emlegetni a 19. századból. Vagy a kőolajbizniszt a 20. század vége felé. Nos, hasonlóra gondoljunk ebben az esetben a szarvasmarhával kapcsolatban is. A főuraktól az egyszerű jobbágyig mindenki hasznot húzott a rendszerből: vagy a hajtásból (a hajdúk), vagy a tulajdonlásból (főúri réteg) vagy az áthajtás utáni vámokból (a török).
