15 ezer állatcsont került elő az Orosháza nyugati részén feltárt Árpád-kori régészeti lelőhelyen, de sertés gyakorlatilag egyáltalán nem volt köztük. A környező falvak adatainak ismeretében ez furcsa kivételt jelent. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a település lakói semmilyen formában sem fogyasztottak sertést. Mi lehetett ennek az oka? Miért egyedülálló ez a lelőhely az egész Kárpát-medence tekintetében? Máris mutatjuk!
2004-ben, a 47-es főút orosházi elkerülő szakaszának építésekor egy Árpád-kori település nyomaira bukkantak a régészek Bónum, Faluhely lelőhelyen. Négyszáz objektum, köztük sok kerámia és több mint 15 ezer állatcsont került elő a föld alól. A meglepő a történetben az, hogy a 15 ezerből mindössze 24 származott sertéstől. A csontanyag alaposabb elemzése után Rózsa Zoltán régész, Orosháza egykor múzeumigazgatója kijelentette, a 24 sertéscsontról bebizonyosodott, hogy azok nem az Árpád-kori településről, hanem egy korábban ugyanott létezett avar kori településről származtak. Ezek szerint a „keresett” nép tényleg egyáltalán nem fogyasztott sertéshúst. A kutatók szerint az okot a lakók vallásában kell keresni. De kik ők, és milyen célból érkeztek a mai Orosháza területére?
A sertéscsontok hiánya mellett több dolog is elősegítette a kérdés megválaszolását, a területen ugyanis olyan eszközöket találtak, amelyek arra utaltak, hogy a település lakosainak szokásrendszere eltért a korszak Dél-alföldi településein tapasztalhatótól.
Ilyenek voltak például azok a palackmaradványok, amelyeket összefüggésbe hoztak az egyik muszlim előírással, a kötelező rituális mosakodás szokásával. Rózsa Zoltán régésztől megtudtuk, a szűk szájú, hosszú nyakú, fényezett felületű palackok nagyon különböznek a Kárpát-medence korábbi, 10–11. századi darabjaitól. Ezen túl a faluhoz tartozó temetőben több mint 180 padmalyos sír került elő, újabb jel, hogy a halottak fejét Mekka vélt irányába fordították.
A muszlim vallást erősíti még annak ténye, hogy egy 1400-as évekből származó oklevél említ egy Böszörményestelek nevű települést Orosházától északra. A böszörmény szóban a muszurmán-muzulmán-muszlim szavak fedezhetők fel, amely nem etnikumot, hanem vallást jelöl. A kutatók a feltárások után valószínűsítették, hogy az itt élők a Volgai Bolgárországból érkezett, kereskedelemmel és pénzváltással foglalkozó muszlim vallású kálizok voltak.
A honfoglalás idején már bizonyítottan érkeztek muszlimok a Kárpát-medencébe. Anonymus azt írta, hogy 970 körül izmaeliták sokasága érkezett ide bolgár földről. 1150-1153 között egy arab utazó is lejegyezte, miszerint tízezer-számra élnek muszlimok a Kárpát-medencében. Egy részük – a horezmiek, azaz kálizok – pénzügyletekkel foglalkozott, mások pedig a – ma még ismeretlen eredetű magrebiták – a katonai réteget alkották.
Az „orosházi” muszlimokat kálizoknak tartják. A pontos pénzváltási, számítási ismeretek miatt válhattak a pénzügyek és a kamarai ügyletek lebonyolítóivá. A pénzváltásra is találtak bizonyítékot, a múzeum régészei fémkeresők segítségével mintegy kilencven ólomsúlyra bukkantak, amelyek a kutatásaik alapján az úgynevezett budai márka egységeinek feleltethetők meg.
A 12. század közepén kezdhettek az Orosháza környékén élő muszlimok piacot és pénzváltóhelyet üzemeltetni. Akkoriban három nagy központjuk volt Magyarország területén, mind fontos kereskedelmi útvonalak mentén. Az egyiket tehát Orosházán alakították ki, az Erdélybe és Délvidékre irányuló kereskedelmi út mentén. A muszlimok Orosháza környékéről a XIII. század elején tűnhettek el, végérvényesen a tatárjárás során néptelenedhetett el településük.
Az Orosháza nyugati részén, az Ős-Maros kanyarulatában található Árpád-kori falu tehát az egyetlen olyan település eddig a Kárpát-medencében, ahonnan bizonyítottan egy muszlim közösség telepe és temetője került elő.
A bónumi muszlimok sírjaiban datáló értékű melléklet alig került elő. A kutatók számára fokozottan fontos az itt előkerült embercsontanyag. Archeogenetikai, izotópos vizsgálatukat jelenleg Budapesten végzik. Amint friss eredmények birtokába jutunk, tájékoztatjuk olvasóinkat.
Az Árpád-kori muszlim telep és temetője a Békés Megyei Értéktár része.
Fotók: OrosCafé archív
