Szentetornya 1946. január elseje óta Orosháza város része. Korábbi története sok tekintetben hasonlatos Orosházáéhoz. Ennek kézzel fogható bizonyságára derült fény az elmúlt hétvégén egy régészeti mentőfeltárás keretén belül.
Az Árpád-kori lakosság apró falvai sűrű településhálózatot alkottak. Kis túlzással azt lehet mondani, egykori lakóik szinte át tudtak kiabálni egymásnak. A 13. századtól kezdve a klíma, a mezőgazdaságban bekövetkező változások és a tatárjárás következtében ez a települési struktúra átalakult, a falvak száma lecsökkent. A túlélők, így a régi Orosháza és Szentetornya is a nagyállattartásra rendezkedtek be, kihasználva a földrajzi környezet adta lehetőségeket: a dús legelőket és az évezredes úthálózatot.
A mérlegnek azonban két serpenyője van. A 16. század végén, az ún. 15 éves háborúban felvonulási területté váló vidék falvai sorra elnéptelenedtek, így adatolható Orosháza és Szentetornya 1596. évi elpusztulása is.
A Szántó Kovács János Területi Múzeum idén márciusban bevonta régészeti szakágának munkálataiba a fémkeresős tevékenységet. Eme együttműködésnek köszönhetően a középkori Szentetornya területén – ami a maitól északra helyezkedett el – egy vélhetően későközépkori vaseszközdepóra, és mintegy 70 különböző ezüstpénzre bukkantunk. A nagy értéket képviselő vaseszközöket egy ládába rejthették a krími tatárok elől a falu lakói, s ettől nem messze áshatták el az erszényt is, talán a telek végében álló nagy diófa alá. A pénzek a 16. századból származnak, főleg annak utolsó évtizedeiből, egy verdefényes darab 1596. évi, ezt az elrejtés évében verték, láthatóan keveset volt forgalomban.
Egy örömásatás volt, sok fizikai munkával, melyet mi magunk végeztünk. Itt is köszönjük a szegedi, szentesi, a vásárhelyi múzeum, a békéscsabai kormányhivatal munkatársainak segítségét, külön köszönet illeti múzeumunk fémkeresőseit, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.
Rózsa Zoltán régész, múzeumigazgató
