Milyen külföldiként érvényesülni a világ másik felén? A kulturális különbségek gondot okoznak a párkapcsolatban? És miért éppen Mexikó? – dr. Patakfalvi Ritával beszélgettünk.
Dr. Patakfalvi Rita vegyész, kutatási területe a nanotechnológia, a világ másik felén, Mexikó második legnagyobb állami egyetemén oktat. Elmondása szerint teljesen átlagos életet él mexikói férjével és két kisfiával. Ritával arról beszélgettünk, hogyan sodorta az élet ilyen messzire Orosházától, és milyen magyarként a távoli országban élni és érvényesülni.
Patakfalvi Rita a Szegedi Tudományegyetem vegyész szakán diplomázott, majd egy akkor indult kutatócsoportban kapott állást az egyetem berkein belül. Doktoriját 2004 novemberében szerezte, majd egy posztdoktorális ösztöndíjjal a következő év márciusában Mexikó legnagyobb állami egyetemén kezdett dolgozni.
– Háromszor mentem Mexikóba, először 2001-ben egyhónapos ösztöndíj keretében. Amikor kimentem, egyáltalán nem beszéltem spanyolul, majd a két éves posztdoktorális ösztöndíj során tanultam meg a nyelvet, 2008 januárjában pedig már elkezdtem órákat is adni az egyetemen. Az eleje szörnyű volt, de amikor kint él az ember, sokkal gyorsabban megtanulja a nyelvet, mint otthon könyvekből – emlékszik vissza. Elmondása szerint a kezdeti időkben az is nehézséget okozott számára, hogy míg ő a pontos érkezés híve, kollégái gyakran egy órán keresztül is várakoztatták.
A posztdoktorális ösztöndíjjal kint töltött két év alatt megismerkedett Franciscoval, aki ma már a férje és két gyermekének édesapja. Az ösztöndíj program letelte után Magyarországon szeretett volna élni a vegyészpáros: Rita szegedi kutatócsoportnál talált állást, és közben párjának is kereste a munkalehetőséget, sajnos eredménytelenül. Így 2008 januárjában ismét Mexikóba ment dolgozni, méghozzá annak második legnagyobb állami egyetemének egyik regionális centrumában. Jelenleg mindketten ott tanítanak.
– Szeretem a munkámat, a nanotechnológia a kutatási területem, arany és ezüst nanorészecskéket állítunk elő vegyi úton, amelyeket például katalizátorként használhatunk a laborban. A munkám túlnyomó részét azonban a tanítás teszi ki, a legjobban azt szeretem benne, hogy a diákok fejlődése kézzelfogható eredmény – emelte ki Rita, aki szerint Mexikóban külföldinek lenni inkább előny, mint hátrány.
– Kisvárosban élünk, és mondhatni egzotikumnak számítok. Általában amerikainak, vagy orosznak néznek, de találkoztam már olyannal is, aki boldogan mesélte nekem budapesti élményeit. A férjem családjába sem volt nehéz beilleszkedni, szerintem, ha az emberek alapértékeik közösek, akkor a kulturális különbség nem számít – tette hozzá.
Esett a hó, amikor Rita először hozta haza párját, aki korábban ilyet nem látott. A hólapátolás pedig akkora élményt jelentett számára, hogy még a szomszédok bejáróit is megtisztította.
Sűrűn, évente akár háromszor is hazalátogatott gyermekeik születése előtt, mostanában azonban ezt nehezebb megoldani, évente egyszer utaznak Magyarországra. A két kisfiúnak, a négyéves Viktornak és az egyéves Dánielnek is a spanyol az anyanyelve, de megértik a magyart is.
– Magyarul beszélek a gyerekekhez, a nagyobbik fiam mindent megért, de spanyolul válaszol. Ha szavakat kérdezgetünk tőle, azokat persze tudja, énekel magyarul, verseket mond – avatott be a Rita. Hozzátette: hiába él régóta külföldön, mindig Magyarország lesz a hazája, az itthoni események és történések jobban érdeklik, mint a kintiek. Ugyanakkor mióta Mexikóban él, úgy érzi nyitottabb lett, kevesebbet idegeskedik, és nyugodtabb.
Ennek ellenére itthon is szívesen élnének, de elmondása szerint arra nincs lehetősége, hogy a férje, mint külföldi vegyész állást kapjon Magyarországon. Létezik azonban Mexikóban egy olyan program, amelynek keretében a kutató kap egy tanításmentes évet, amit könyvírásnak, elmélyültebb kutatásnak szentelhet. Azt a szabad évet itthon szeretnék majd eltölteni.
