Emlékkiállítás, 20 éves, jubileumi. Feldmann Tibor alkotásai láthatók április 15-ig a művelődési központ színháztermi előcsarnokában.
Sajátos, egyedi színvilág, valóban beazonosítható kézjegyei egy festőnek. Jómagam nem ismerhettem személyesen, így portréját csak a képek alapján és a megnyitón elhangzottakból tudom „megfesteni”.
No, és második felesége, F. Varga Mária szavaival elsőként, aki Feldmann Tibor életrajzát is összeállította.
– Ha fizikai léte meg is szűnt, Ő mindig velem van, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ha festek, tudom, hogy tetszene neki, amit csinálok, hiszen mindig mondta, hogy textillel kellene foglalkoznom. A mély gyász csak néhány év volt, aztán már csak a szép emlékek maradtak, és hogy amíg élek az örökségét úgy ápoljam, hogy ne feledkezzenek el róla, ezért időről időre kiállításokat rendezünk a képeiből. Igyekszem a képeket együtt tartani, és majd idővel olyan személynek átadni, aki folytatja utánam ezt a szép munkát. Az egyesület ügyeit is Tibor miatt vállaltam fel, hiszen olyan fontos volt számára, hogy Orosházán kiemelkedő képzőművészeti tevékenység legyen! Amíg bírom erővel, folytatom! – vallja az Orosházi Festők csoportjának vezetője.
Annak a csoportnak, amelyet éppen Feldmann Tibor hozott létre (Fiatal Orosházi Festők Csoportja néven) többek között a tárlatmegnyitón meghatottan beszélő Horváth Jánossal, aki barátja emberi és alkotói nagyságát méltatta, majd úgy fogalmazott: a látás szépségét és varázsát akarják adni az alkotók az embereknek. Ebben mértékadó és iránymutató volt Feldmann Tibor.
Feldmann Tibor 150 kiállításon vett részt, 200-ra saccolják egyéni bemutatói számát.
– A megalkuvás nélküli, őszinte emberi és művészi magatartás, a körülményektől, ideológiáktól és hittől független egyetemes erkölcsiség, a feltétel nélküli szeretet, az alkotói és emberi alázat az elődök és a felnövekvő nemzedék, a mesterség és embertársaink iránt. Ez jellemezte őt – fogalmazott Baji Miklós Zoltán beszédében, amelynek a „hangos levél” formát választotta. BMZ szavaival igen szókimondó kritikát is megfogalmazott a mai korszellemmel kapcsolatban.
Ismerői szerint Ady Endre sorai igencsak illettek Feldmann Tiborra: „Én nem leszek a szürkék hegedőse!” A rokon, Dégi Éva tolmácsolásában hallhattuk az Új vizeken járok című verset.
ÉLETRAJZ-töredék F. Varga Mária tollából
Nagy súlyt helyezett a gyermekek és fiatalkorúak képzőművészeti nevelésére, átadva tudását és szeretetét a következő generációknak.
Feldmann Tibor csodálatos ember volt, önzetlen, alakoskodásra, és megalkuvásra képtelen. Művészetét soha nem rendelte alá a divatnak, vagy a piacnak, ezért nem érvényesült úgy, ahogy tehetsége megérdemelte volna. Nem ragadta meg a lehetőségeket, amiket élete során a sors felajánlott, ragaszkodott szülővárosához, itt maradt akkor is, amikor Szegeden ajánlottak neki jobb munkát. Szerette Orosházát, ahol mindenki ismerte, szerette az embereket, akik visszaköszönnek vásznairól. Szerette a költészetet, gyakran idézte Radnóti, József Attila vagy Villon verseit, és egy pohár bor mellett üldögélve szívesen hallgatott zenét, különösen Koncz Zsuzsa dalait. Élete igaz, rövid volt, de mégis teljes.
50 év, ennyi adatott meg számára, de életműve mégsem csekély. Több száz grafika, olajfestmény, akvarell, temperakép őrzi emlékét, és ha megnézzük azokat, mondanivalójuk ma is megérint bennünket.
