Mennyit számít a külső és az első benyomás, ha egy utcán fekvő embert látunk? Lesokkolunk, vagy ugrunk segíteni? Egy haláleset kapcsán boncolgatjuk a témát.
Múlt héten egy embert találtak a Zöldfa utcán egy vízelvezető árokban. A mentősök hiába küzdöttek az életéért, nem tudták megmenteni, belefulladt a vízbe. Később megtudtuk, hogy egy húszas évei elején járó fiatal lány és fiú hívta ki a mentősöket, miután megtalálták a férfit. A fiatalok vártak az út mellett, amíg megérkezett a segítség, az elsőként odaérő rendőrök húzták ki az áldozatot a vízből.
Adódott a kérdés: a két fiatal miért nem próbált meg azonnal segíteni?
– Semmiképpen nem lehet pálcát törni a felettük, hiszen senki nem tudhatja, hogyan reagálna hasonló helyzetben – mondja Pesics Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, iskolapszichológus, akit azért kerestem meg, mert kíváncsi voltam rá, mennyire kirívó ez az eset. – Ez egy teljesen normális mechanizmus volt. Fiatalok, akiknek vélhetően az rögzült, hogy ha bajba jutottat látnak, akkor mentőt kell hívni. Ezt meg is tették. Elképzelhető, hogy a családban, az iskolában a személyes felelősségvállalást nem erősítették meg bennük, így nem is érezték kompetensnek, elég erősnek magukat ahhoz, hogy ennél többet segítsenek – teszi hozzá Zsuzsa.
A hozzánk hasonlónak jobban segítünk
Mások megsegítése, mások támogatása alapvetően egy társas viselkedés, amit mindenféle norma szabályoz a társadalomban. Magát a stresszhelyzetes viselkedést is meghatározza: mit észlelek és mit értelmezek, érzek abban a helyzetben. Ez pedig alapvetően befolyásolja a mutatott viselkedést. Ilyenkor egy személyes aggodalom és egy empátiás aggodalom aktiválódik, ekkor dől el, mennyire tudok hasonulni azzal a személlyel, aki bajba került.
– Akkor vagyunk hajlamosabbak segíteni, ha hasonlóságot élünk meg azzal, aki segítségre szorul. Ha a bajba jutott velünk azonos korú, azonos társadalmi helyzetű, rokon vagy ismerős, akkor gyorsabban segítünk. Egy kisgyereknek vagy egy idős embernek is hamarabb segítő kezet nyújtunk, hiszen ők elesettek, és vélhetően nem önhibájukból kerültek bajba.
Fontos szempont, hogy az áldozat milyen ruhában van, mennyire ápolt a külseje. Ezeket mind mérlegelik az emberek, ha segíteni kell.
– Ha én munkába jövet elesek az utcán és a földön fekszem, rövid időn belül odajön valaki hozzám. Míg ha mondjuk egy szakadt ruhás hajléktalan kerül ilyen helyzetbe, szinte biztos, hogy sokan elmennek mellette, míg valaki lehajol hozzá.
Mert rólam kevésbé feltételezik azt, hogy én a saját hibámból estem hasra, míg egy hajléktalanra a többség rásüti, biztos részeg, minek ivott. Pedig lehet, hogy rosszul lett, azért esett el – mondja Zsuzsa, aki elmesél egy történetet, amit a pszichológián oktatnak.
Nehogy koszos legyen a ruhám
Amerikában beleesett a folyóba egy hölgy és segítségért kiáltozott. Jól szituált, jól öltözött férfiak sora állt a parton, egyikük sem mozdult, egy nő mentette ki a bajba jutottat. Később megkérdezték az úriembereket, miért nem mentek be a vízbe? Az volt az általános válasz, hogy nem tehették meg: üzleti találkozóra mentek, ahol elvárás, hogy ápoltan, tisztán kell megjelenni, nem volt idő ilyesmire, mert elkésnek a megbeszélésről, tárgyalásról. Ezek az emberek mérlegeltek, milyen következményei vannak, ha beugranak a vízbe és segítenek a nőnek. Lekésik a tárgyalást, ugrik az üzlet, ezért kirúgják a munkahelyéről, nem lesz fizetés. Tehát a saját életükre nézve is komoly következményei vannak egy ilyen döntésnek. Ezeket a dolgokat minden esetben mérlegeljük, de ezek nem tudatosan végiggondolt dolgok, ott, abban a helyzetben születnek meg és csak utólag találunk rá magyarázatot.
A döntés néhány pillanat alatt megvan
A témáról már jó 10 perce beszélgettünk, amikor felmerült bennem a kérdés: adott helyzetben milyen gyorsan döntjük el, mit teszünk?
– Néhány pillanat alatt. A döntés gyorsan megszületik az agyban, és utána ettől a gondolattól már nem könnyű szabadulni, jönnek a korábban említett helyzetek, mérlegelések.
De lehet-e képezni magunkat? Lehet-e tanulni, hogy ilyen esetben ne csak álljunk és szemléljük az eseményeket, hanem tevékenyen segítsünk? A válasz igen. Megtudom, hogy a hirtelen jövő segítségnyújtásokat az erős érzelmek és az időkorlát szabályozza, de mindezeket lehet befolyásolni. Az elsősegélynyújtó képzések alapot adnak, és ha megvannak az alapok, nagyobb az önbizalom is.
– Aki egy kicsit is tudja, mit kell tennie, hamarabb mozdul, magabiztosabb. Egyszerűen képesnek érzi magát arra, hogy segítsen. Valakit leblokkol a stressz, a személyes aggodalmak felülírják a segítségnyújtást.
Aki képzettebb, erősebb egyéniség, magasabb éntudattal rendelkezik, annál az empátiás aggodalom előbb felülírja a személyes aggodalmakat és hajlamosabb a cselekvésre
– erősíti meg gondolatom a szakember.
Minden ilyen eset trauma, amit fel kell dolgozni
De hogyan erősíthető az énkép, a magabiztosság? A családból hozott minták alapvetőek minden embernél. Ha ott megvannak azok a bizonyos alapok, arra már lehet építeni. Az általános iskolások már harmadik osztályban megtanulják a mentők, rendőrök, tűzoltók telefonszámát, tudják, hogy melyiket, mikor kell hívni. Aztán évente egyre komolyabban lehet foglalkozni azzal, hogyan segítsünk. Középiskolában és felnőtt korban jöhetnek a célzott tanfolyamok. Orosházán például rendszeresen tartanak elsősegélynyújtó tanfolyamot a mentősök és a vöröskeresztesek, ami alaptudást és a fentebb említett magabiztosságot ad.
De mi lesz a történtek után? Mennyire marad meg egy-egy ilyen átélt eset az emberben?
– Ezek traumák, még ha nem is annyira komoly hatásúak, de beaktiválhatnak személyes érzelmeket, személyes aggodalmakat, bűntudatot generálhatnak. A bűntudat a segítség felé is hajthatja az embert, és akkor egyre segítőkészebb lesz, a bűntudatából jobban, hatékonyabban fog teljesíteni. De ennek a feldolgozása nem egyszerű. Megjelenik az önmarcangolás, mit tehettem volna? Egy egészséges személyiségnél egy családi vagy baráti beszélgetés feloldhatja ezt. Egy labilisabb embernél viszont komoly lelki károkat is okozhat, neki szakemberek tudnak segíteni abban, hogy célirányos traumafeldolgozó beszélgetés során feloldódjanak a gátak, ne legyen később komoly szorongásos zavar ebből.
