Sikeresnek bizonyult a művelődési központ és az Orosházi Média Kft. közös akciója, amely révén két generációt hívtunk közös színházi élményre.
A kecskeméti társulat hétfő esti előadására a mintegy 250 néző között 32-en ültek úgy, hogy egy másik generációhoz tartozó családtagjuk társaságában érkeztek. A résztvevők által „generációs” jegy névre keresztelt kedvezményes belépővel ketten nézhették meg az előadást, és egy üdítőre is a vendégeink voltak. Akivel beszéltünk, örült a lehetőségnek.
Csapó Zsuzsa az OrosCaféról értesült a Hozd el aput színházba játékról, ő édesanyját vitte. Nélkülünk nem nézték volna meg a Párcsere című előadást. Régebben jártak színházba, szeretnek is. Zsuzsa mostanában kisgyermekével van elfoglalva, de most örömmel szakadtak el otthonról kétórányi időre.
Tuskáné Iványi Editet a művelődési központ közönségszervezője, Demarcsikné Katika tájékoztatta a lehetőségről. Lányával évente egyszer-kétszer el szoktak menni előadásra, most csak azért döntöttek így, mert éltek a kedvezménnyel. Mosolyogva érkeztek, az előadás tetszett nekik. – Néha jó anyának, lányának együtt lenni – mondták.
A sok nevetésből, feszült és mély csendekből arra lehetett következtetni, hogy a nézőknek is elnyerte tetszését az előadás. Jurij Poljakov a nyers valóságot tárta elénk, profin alkalmazva a humort az adagolás során. A Katona József Színház tagjai februárban Moszkvában is játszhatják a Párcserét, miután az októberi díszbemutatón a szerző is jelen volt, és annyira tetszett neki a hírös városiak játéka, hogy meghívta őket vendégszereplésre – derül ki a Dumakov korrupt politikust alakító Pál Attilával készült interjúból.
A kilenc szereplő modern díszletben napjaink emberének köz- és magánéleti jellemzőinek példáját villantotta fel. A történet elején dorbézolásnak induló „szvingelésre”, azaz alkalmi párcseré érkeznek a párok, de egy-egy elejtett mondat és egy félreértésből odakerülő figura révén kibuknak a titkok és feltárulnak a mélységek. Társadalomkritika és kegyetlen tükör ez, amelyben a pénz és az önzés játszik mindenkivel. Megérdemelten állta a társulat a tapsot, korrekt, komoly munka volt ez részükről, csakúgy, mint a rendező Cseke Péter részéről.
