Meg kell találni rohanó életünk ellenpontját, ahol lelassulhatunk – Radványi Dorottya szerint ez elengedhetetlen egészségünk megőrzéséhez. A népszerű televíziós műsorvezetővel a Richter Egészségvároson beszélgettünk a testi-lelki egészségről.
Radványi Dorottya azért fogadta el a Richter felkérését, mert úgy érzi, ez jó ügy, ami mellé érdemes odaállni. A közszolgálati televíziónál eltöltött évtizedek alatt sokat dolgozott egészségügyi műsorokban. Bevallása szerint elkötelezett híve lett a témának.
Az évek során nagy jártasságot szereztél az egészségmegőrzés területén, te mit teszel saját egészséges védelméért?
– Szerintem az emberi test egy kivételesen jól szervezett dolog: minden szervnek meg van a feladata, és a jelzései is, amelyekre nagyon oda kell figyelni. Én például másfél évtizede vegetáriánus vagyok. Semmiféle ideológiám nincs ezzel kapcsolatban, egyszerűen nem kívántam a húsételeket, és szerintem ez is egy fontos jelzés. A rendszeres sport is fontos. Amikor a gyerekem iskolás lett, úgy éreztem, eljött az idő, hogy magamra is fordítsak egy kis időt. Azóta is minden nap gyalogolok egy órát, hetente háromszor eljárok különféle tornákra, hétvégén, amikor csak tehetem megyek a hegyekbe: erdő, kirándulás, oxigén – ezek lettek az éltető elemeim.
(Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Volt egy erős hipochonder korszakom, amikor a Nagy egészségkönyv volt a Biblia az ágyam mellett. De ma már úgy gondolom, hogy nem a betegségekkel, hanem az egészséggel kell foglalkozni: nem félni kell a betegségektől, hanem tudatosan őrizni az egészséget.
Két könyvet is írtál, amelyeket a kert köré szerkesztettél. Hogy lett számodra ennyire fontos a kert?
– Magát a természetet tartom fontosnak. Itt ez a gyönyörű főtér is, a vízzel, a csodás növényekkel, számomra ez az abszolút kikapcsolódás és megnyugvás. A médiában őrült koncentrálással és figyelemmel vagyunk folyamatosan, néha egy teljes napon át figyelek és beszélek. És a természetben találtam meg azt az ellenpontot, ahol csak a csönd van. Ellenpontozom ezzel az egész rohanó életemet. A csönd számomra nagyon fontos, többek között ezért is gyalogolok: hogy ne beszéljek, és ne beszéljen hozzám senki. A zenében is megtalálom a nyugalmat. Nem sokan tudják rólam, de hangszeren játszottam, kórusban énekeltem és évekig statisztáltam az Operaházban. A mai napig nagyon szeretem a komolyzenét. De azt sem lehet telített aggyal élvezni. Először elmegyek a csöndbe, aztán tudom befogadni.
Adj tippet az olvasóknak!
– Szerintem kell egy pici önzés. Én is felneveltem a gyerekemet, ott vannak az idős szüleim, de mégis azt mondom, hogy egy kor után annyi önzést ki kell harcolni, hogy mindennap legyen egy óra, vagy legalább tíz perc, ami csak a tiéd. Az mindegy, hogy vettél egy új arckrémet, és annak örülsz, vagy sétálsz, az erkélyeden meglocsolod a virágokat, de az csak rólad szóljon. Mindennap fel kell tenni a kérdést: ma mit tettem magamért?
