Andersen szép meséje különleges módon, a tánc segítségével elevendett meg a színpadon – a gyerekeknek nagyon tetszett.
A csütörtök este a gyerekeknek kedvezett. A VSG Kamarabalett előadásában Andersen Pöttöm Panna meséjét láthatták a kicsik a Nyári Színházi estek harmadik előadásában a művelődési házban. Sok kis izgatottságtól kipirult arc volt a nézőtéren, izegtek, mozogtak. Majd a nézőtér elsötétült, a gyerekek sikítottak, ahogy az ilyenkor szokás, majd elkezdődött a mese.
Először az anyukát láthattuk, ahogy rátalál Pannára egy virágban kisbabaként, majd a világ összezsugorodott és Pöttöm Panna teljes valójában, színes ruhában, mosolygós szeplős arccal bújt elő a nézőtéren, a kicsik legnagyobb meglepetésére. A szereplők egy szót sem mondtak, csak táncoltak. Aki ismerte a mesét, tudta, hogy mi fog következni, de a történet megértését Kauczky Arnamd narrációja nagyban segítette.
Mindössze négy szereplő táncolta végig színes jelmezekben a mulatságos és látványos jeleneteket, a figurákat nagyon szerethetővé tették. A békának vicces kicsapódó nyelve volt, a bogarak breakeltek és mozgott a szárnyuk, a gólya gólyalábon totyogott, a fecske kicsit ijesztő volt, a vakond mindennek nekiment, Egérasszonyságnak hatalmas fülei és farka volt, a tündérkirályfi úgy nézett ki, mint egy igazi tündér. A kedvenc azonban Pöttöm Panna volt, ezt támasztotta alá a sok „de szép!” bekiabálás.
A mese végén a táncosok leültek a színpad szélére, a gyerekeknek teljes extázisban próbálgatták a kellékeket, az egérfül volt a sláger. Lehetett a táncosoktól kérdezni, fényképezkedni, jó volt látni a sok kis őszinte csodálatot a gyerekek arcán. Szülőknek, gyerekeknek élmény volt egyaránt.
