…öntözni köll, nem tökölni!
Elérkeztünk a keresztény egyház egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepéhez, ugyanakkor húsvétkor a tavasz eljövetelét is köszöntjük. A húsvét alapvetően egyházi ünnep, amihez sok népszokás kapcsolódik, ilyenkor hívő és nem hívő családok férfitagjai is locsolkodnak. Amit a fiúgyerekek imádnak, a fiatalok srácok bulinak tartanak, a felnőtt férfiak meg vagy a gyerekeket kísérgetik házról-házra, vagy ők maguk járják körbe a női rokonokat, ismerősöket.
A lányoknál persze más a helyzet: a kislányok festik a tojást és várják a locsolókat, a nagyobb csajok már inkább menekülnek a „pacsuliszag” elől, a felnőtt nők pedig vagy mosolyogva tűrik a locsolók hadát, vagy egyszerűen elutaznak jó messzire az ismerősök elől.
Elő a nyuszitojással
A húsvét tehát mindenkit érint vagy így, vagy úgy. Nekünk az elbűvölően bájos és cserfes szájú Forgó Linett varázsolt húsvéti hangulatot az orosházi főtérre a napokban, amikor az Orosházi Élet ünnepi címlapját fotóztuk. Kitartóan pózolt, grimaszolt és mosolygott, kosárkájában Gálné Csizmadia Anikó hímes tojásaival. Most két elkapott pillanatot mutatunk a sok közül.
Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz. A legfőbb a tojásfestés és a locsolkodás. Ez utóbbi alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit, eredete utal a keresztelésre is. A locsolkodásért a lányok, asszonyok piros tojást adtak, de lehetett az a tojás írott, áttört, berzselt is. A minták és színek vallási és népi szimbólumokra épülnek, az orosházi Gálné Csizmadia Anikó hímes tojás festő húsvétra elsősorban erdélyi mintákkal írott tojásokat készít. Ezekből a – Néprajzi Múzeumban is kapós – tojásokból töltöttünk meg egy kosárkát Linettnek, de tojás csak a locsolkodóknak jár, közülük is csak azoknak, akik verssel készülnek a jeles alkalomra.
„Mert aki eszik és iszik, az valóban él”
A húsvét, ami a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. Egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
„Nem egyszer kevesellve gondoltam teológusként arra, hogy bizony a mi húsvét elnevezésünk milyen földhözragadt, mennyire anyagias. A negyven napos böjt után a magyar azt tartja fontosnak, hogy újból ehet húst Húsvétkor. És nem a magasztos feltámadásra, vagy napfelkeltére fordítja a figyelmét, hanem a földi dolgokra.” – írja dr. Laurinyecz Mihály római katolikus plébános a húsvétról. A teljes írás ide kattintva érhető el. Érdemes elolvasni, magvas gondolatokat tartalmaz.
A történelmi egyházak több alkalmat is tartanak húsvétkor, ha ide kattintasz megtudod, mikor és hol lesznek ezek.
