Párkapcsolat, önértékelés, boldogság – a cím sokakat bevonzott, tán még jobban az előadó. Aki megosztó személyiség. Meghallgattuk, mit mondott Orosházán.
Majd két órás előadást tartott a művelődési központban március utolsó napján dr. Csernus Imre. Nevét, aki ismeri, biztosan van rá egy mondata – vagy csak gondolata, mert nem meri kimondani (hm! – nevet csernusosan).
Kinek nem inge, minek sértődik meg?
A közéleti szereplővé avanzsált pszichológus az elmúlt években amolyan megmondóember szerepébe kényszerült (?), vagy lépett elő. Aki nem szereti, stílusát nem bírja, az trágár, agresszív, kíméletlen embernek tarthatja, van, aki szerint ez a földbe döngölős pszichológia nem vezet sehová, eredményre nem visz.
– Kinek nem inge, minek sértődik meg? – kérdi. A nagyképűnek, bunkónak tartott hangnem mögött azonban patikamérlegen kimért tudatosságot és félelmetes tudást fedezhetünk fel. A szemléletes konkrét példákat és az általános érvényű igazságokat a jó előadó olykor ripacsba átmenő bátorságával hinti a jelenlévők fejére.
Csak kapkodja a hallgató a fejét, bólogat, felhördül, de nem menekül: a hatása alatt van. Miközben rettegünk, hogy ne mellénk lépjen, és ne bennünket pécézzen ki, tudjuk, bármelyik következő mondatával kimondhatja gondolatainkat, vagy felteheti kérdéseinket, amelyek megválaszolására minél inkább gyávák vagyunk, annál inkább gyomorszájon találnak. Szavai a mintegy kétszáz ember feje fölött olykor kendőként simítanak, lágyan oszlanak, majd, mint kemény gereblye szántják a gondolatokat, hogy visszaúton a nyelével rá is koppintsanak. Merthogy nem az előadói székből mesél, de már rögtön az elején mindent hátulról kezd…
– Tud úszni? – Igen. – Ha lát egy fuldoklót a vízben, mi az első, amit tesz? – Kimentem. – Mi az első, amit tesz? – Megpróbálom kihúzni. – Nem! Úgy üsse meg, hogy szédüljön el! Különben mennek a levesbe mind a ketten!
Példák adnak magyarázatot arra, hol vannak az okok, a hogyanok, miértek. A fenti párbeszéd azt példázza, hogyan nem tud segíteni az ember a másikon, ha nem jó a választott eszköz. Azaz, szerinte igenis kíméletlennek kell lenni. Ő a vulgaritást is bevállalja, és kifejezetten terápiás eszközként használja, a merevség mérésére.
Párkapcsolat két felnőtt között létezhet
A címben felvetett fogalmak közti összefüggéseket világította meg az előadó. Úgy véli: jól működő párkapcsolat – ritka esetben szövetség – csak két felnőtt férfi és nő között létezhet. A felnőtt fogalma az önbizalom meglétében eredeztethető, annak hiányában gyerekek keresnek szülőket kapcsolataikban, hogy szeretetéhségüket kompenzálják. Az önbizalom sikerélményből táplálkozik, az pedig a megmérettetésből. A fejlődés fájdalommal jár, a munka éppen az, hogy megfogalmazzuk problémáinkat, beszéljünk az érzéseinkről, megmérettessünk, kihívásoknak feleljünk meg. Majd, amikor elbuktunk, mert elbukunk, jöhet a megbocsájtás, mert ahhoz, hogy megszülessünk embernek, meg kell tudnunk bocsájtani önmagunknak, hogy feladtuk önmagunkat. És ne feledjük: a megszerzett önbizalom csak az adott napra szerezhető meg, nem vihető át másnapra!
Mennyország vagy pokol vár minden nap végén
Érdekes megállapítása szerint a mennyország és a pokol nem a halál után van, hanem a nap végén, amikor tükörbe nézek: megtettem-e ma mindent az önbizalmamért, vagy csak sunnyogtam. A fogyasztói társadalom felfokozta bennünk az Istent, azt hitette el velünk, hogy a megszerzett tárgyaktól leszünk valakik. Elfedi viszont az igazságot, hogy ez csupán kompenzáció, ami ideig-óráig nyújt boldogságot.
Téma volt még a megbocsájtás, a tisztelet, a kisugárzás, a félelmek, a halál, a szeretet, amely az elhangzottak szerint elenged, és sosem sajátít ki.
Dr. Csernus ha gyógyszer, akkor olyan, amelynek a hatóanyaga az egyik embernél szinte csodákat hoz, a másiknál nem válik be. Nos, utóbbi kerülje, mert elég erős! A többiek vegyenek belőle szükség szerint. Talán az előadáson elhangzottak alapján egy fogalomtárat is össze lehet állítani, amelynek tanulmányozásával közelebb juthatunk célunkhoz. Az mi? Csernus szerint a földi életben az anyagi javak és boldogság. Nos, az elsőhöz biztosan nem…
