A második gyertya is ég már a város adventi koszorúján, elfogyott az összes meleg tea, zsíros kenyér és forralt bor, ismét élettel telt meg a főtér – így telt a második adventi gyertyagyújtás.
Már a második gyertyát gyújtottuk meg a város adventi koszorúján december 8-án a főtéren (az elsőről itt írtunk). Ismét nagy tömeget vonzott az ünnepség. A műsort Kálmán László, az Oros-haza Baráti Kör elnöke konferálta fel, aki a programon kívül arról is tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a színpad közelében elhelyezett urnában városunk egy ismert tagjának, Hack Jánosnak gyűjtenek lakhatásra. Hétközben az üvegdoboz a művelődési házban megtalálható.
Ünnepi gondolatait dr. Varga Sándor, az orosházi kórház gyermekosztályának vezető főorvosa osztotta meg a közönséggel, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy az adventi gyertyák a hit, a remény, a szeretet és az öröm fogalmát testesítik meg. Felhívta a figyelmet azokra az alapvető emberi értékekre, amelyekről rohanó világunkban sokszor megfeledkezünk.
– Karácsony közeledtével mindenki azon fáradozik, hogy időben megvásárolja az ajándékokat, de még mielőtt magával sodor az ilyenkor már megszokottá vált, menetrendszerinti áradat, álljunk meg egy pillanatra, és fordítsuk figyelmünket a lelkünkre. Adventi előkészületünk egyik legfontosabb feladata volna kapcsolataink rendezése. Kiváló alkalom, hogy a félreértéseket, megbánásokat tisztázzuk. Mivel a szeretet nagylelkű és bátor, nincs sok értelme azon gondolkodni, hogy kinek illik, vagy kinek kellene kezdeményezni – világított rá a szónok.
– A megbocsájtás második alanya: én, saját magam. Nem csak embertársamnak bocsájtok meg, hanem saját magamnak is. Karácsonykor mindenki útra kel, családot keres, vagy sajnos egy pótközösséget. A karácsonyt mindenki szeretné családikörben ünnepelni. Béké és viharos idők váltakoznak, vannak csúcspontok és mélyek. Ne történjen meg velünk, hogy a tökéletes család után sóvárogva elveszítsük szem elől a mi földi, sok bajjal és hibával küszködő és épp ezért rengeteg szeretet igénylő családunkat. Ne történjen meg velünk, hogy az idillt várva a valóságosat nem becsüljük, nem óvjuk és nem ápoljuk. Az ember élete folyamán a boldogság sokféle formáját megtapasztalja, de ezekhez elengedhetetlen a rendezett családi közösség – hangzott el dr. Varga Sándor ünnepi beszédében.
Hogy méltón várjuk az ünnepet
Ezt követően lángra lobbantotta a második gyertyát is a város adventi koszorúján, és átadta a színpadot a Vörösmarty Mihály Tagintézmény 2. és 3. A osztályos tanulóinak, akik Tóth Margit tanárnő felkészítésével és vezényletével a legszebb népi karácsonyi énekeket hozták el a közönségnek, furulyaszóval és adventi történetekkel kísérve.
A művelődési központ és az Oros-haza Baráti Kör szervezte programon a baráti kör 80 liter meleg teával, ill. zsíros kenyérrel, míg a Rotary Klub 50 liter forralt borral látta vendégül a jelenlévőket, a bögrével érkezőket szaloncukorral jutalmazták.
A műsort követően forró teára várva elkaptam a tömegben egy beszélgetést. Ahogy az elhangzottakból leszűrtem, régen látott kedves ismerősök beszélgetésének voltam fültanuja, akik a gyerekek műsoráról és az ünnepség egész hangulatáról beszélgettek. És talán pont ez a lényege a városi gyertyagyújtásoknak: találkozni egymással és beszélgetni, együtt készülni az ünnepre. A munka és a hétköznapok monoton, mókuskerékszerű körforgásából kilépve együtt lenni. A téren a fények, a zene, az illatok, és kisváros lévén a sok ismerős arc mind jó érzést kelt bennünk, a karácsony közeledtét hirdeti, felkészíti lelkünket, hogy méltón várjuk az ünnepet.
Jövőhéten, advent harmadik vasárnapján Balog Eszter evangélikus iskolalelkész mond ünnepi beszédet, majd a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjai adnak műsort.
