Az Alma a fájától című rendezvényen az Orosházi Fúvószenekar örökös, tiszteletbeli karnagyával, K. Tóth Lászlóval és családjával ismerkedhetett meg a közönség.
A művelődési központ sorozatának harmadik részét november 8-án tartották a Bubik teremben. A beszélgetés során számos érdekes történet is elhangzott, valamint megtudhatták a jelenlévők, mennyire gurultak messze az almák a fájuktól.
Hegedült a fúvóskarnagy
Az esten magától értetődő módon nagy hangsúlyt kapott a zene, hiszen K. Tóth László 55 éven keresztül volt tagja az Orosházi Fúvószenekarnak, ebből 30 évet karnagyként töltött.
(Fotó: Melega Krisztián)
A beszélgetés elején azonban kiderült, hogy K. Tóth László első hangszere a hegedű volt, amelyen majd egy évtizedig tanult játszani a békéscsabai zeneiskolában. A műsor kedvéért beszélgetőpartnere, Deák György kész helyzet elé állította, így körülbelül tíz év után ismét kezébe vette hegedűjét és eljátszotta rajta a Hull a pelyhest. Kétség nem fér hozzá, hogy az ő kezébe inkább karmesteri pálca illik, azonban roppant kellemes hangulatot teremtett a nézők soraiban eme kis rögtönzés.
Gimnazista korában titokban apja trombitáján kezdett „nyikorogni”, majd olyannyira sikerült elsajátítania a hangszeres tudást, hogy apja bevette a tűzoltózenekarba. Mivel amatőr zenekarról beszélünk, mindenkinek szüksége volt egy civil foglalkozásra, így K. Tóth László az orosházi üveggyárban dolgozott 15 éven keresztül elektroműszerészként. Majd a zeneiskola akkori igazgatója, Dinnyés István felkérte rézfúvós tanárnak. Kezdetben csak óraadóként, 1978 szeptemberétől azonban már kinevezett tanárként dolgozott az intézmény falai között. A fúvószenekar vezetését 1982-ben örökölte édesapjától. A zenekar azóta számos elismerést tudhat magáénak, 2004-ben három kiemelt arany diplomát szerezett.
Az örökös karnagy tanítói hitvallásáról annyit árult el, hogy sosem kért senkitől többet, mint amennyit saját magától elvárt. A zenekar szempontjából mindig két dolgot tartott igazán fontosnak, hogy a gyerekekkel megszerettesse a hangszert és a közös zenélést, valamint hogy élményt nyújtsanak a közönségnek. A Szilveszteri hangversenyt 1989-ben indította útjára, amelyre olykor 1200 néző volt kíváncsi, és a mai napig páratlan népszerűségnek örvend Orosházán. Az örökös, tiszteletbeli karnagyi címet a 2011-es Szilveszteri hangversenyen vehette át.
Mielőtt szóhoz jutottak volna az almák, újabb meglepetést tartogatott az est. Az internet segítségével K. Tóth László ma már zenei pályán lévő egykori tanítványait hívták fel, és a karnagynak hang alapján kellett kitalálni, ki van a vonal végén. Ez mindkét esetben sikerült is, először a Szolnokon élő Vitányi-Farkas Tímea, majd Svédországból Csomós Gyöngyi okozott kellemes meglepetést az est főszereplőjének.
Zenélő almák
K. Tóth László életében óriási szerepet játszik a zene, azonban legalább ennyire fontos számára a családja is. Az est folyamán születési sorrendben érkeztek a pódiumra gyermekei. Elsőként ismerkedhetett meg a nagyérdemű Tündével, aki jelenleg gyógyszertári asszisztensként, valamint kineziológusként és természetgyógyászként dolgozik. Gyermekkorában ő is zenélt, oboán játszott, majd a fúvószenekarban a vadászkürt volt a hangszere. Két lány édesanyja, akik szintén a zenekar tagjai.
Második almaként László érkezett, aki jelenleg az OrosFarm Zrt. műszaki vezetője. Két gyermeke van, húsz éves lánya fuvolázik a fúvószenekarban, hét éves kisfia azonban még nem akar zenélni. Gyermekkorában először ő is hegedűvel próbálkozott, azonban fél év után rájött, hogy inkább a trombita az ő hangszere, hosszú évekig koncertmesterként játszott a fúvósoknál. Zenész ugyan nem lett, de több zenekart is alapított, úgy mint például a Silver zenekart, ahová öccsét, a harmadikként érkező Pétert is meghívta. Péter szintén tovább vitte a családi hagyományokat. Ő is műszaki területen dolgozik a Linamar üzemében, és ha lehet így mondani, szintén zenész, trombitál, a fúvószenekarnak jelenleg is tagja, és koncertmestere.
Az est végén rendhagyó módon még egy beszélgető társ érkezett a házigazdához, Deák Györgyhöz, mégpedig K. Tóth László felesége, a fúvósok Ica nénije. Ő a kakukktojás a családban abban az értelemben, hogy sosem zenélt, azonban mindig támogatta párja törekvéseit. Ahogy ő fogalmazott: mindig büszke volt férjére, mint karnagyra és mint emberre egyaránt.
A pódiumbeszélgetés során kiemelkedő téma volt a fúvószenekar, valószínűleg ezt már előre sejtették a tagok, és a „semmiből előbukkanó” néhány fúvós meglepetésként eljátszott egy dalt a rendezvény végén.
