Az orosházi múzeumban az ipartörténeti ereklye, az európai hírű bútorgyáros, Thék Endre érméje. Az Országos Ipartestület 1888-ban adományozta az érmét az orosházi születésű iparosmesternek.
Az érme kalandos úton és pályázati forrás mellett Orosháza város anyagi támogatásának is köszönhetően lett a közgyűjtemény része, egy magángyűjtőtől vásárolták meg idén nyáron – tudtuk meg Andó Györgytől, a Munkácsy múzeum igazgatójától a november 6-i ünnepélyes átadón. Először a megyeszékhelyen állították ki a páratlan érmét, szerdától azonban az orosházi múzeum gondoskodik róla.
Thék Endre (1842-1919) életútja példaértékű – emelte ki Rózsa Zoltán múzeumigazgató – a szegény sorból származó iparos a semmiből törekedte fel magát hazánk legelismertebb és leggazdagabb polgárai közé, ezt szimbolizálja az egyedülálló, névre szóló érme is. Az igazgató ígérte, minél több helyre elviszik az érmét, és vele Thék Endre példamutatását is.
Az Országos Ipartestület 1888-ban adományozta az elismerést Thék Endrének, a szép kidolgozású, 55 mm átmérőjű, 988 ezrelékes aranytartalmú, 72 gr súlyú, 24 karátos aranyérme Scharff éremművész alkotása és mintegy 1 millió forintot ér. Egyedülállósága abban rejlik, hogy hátoldalán névre szóló vésés olvasható – ismertette Kocsor János. A Munkácsy múzeum történész muzeológusa hangsúlyozta, pótolhatatlan ipartörténeti ereklyéről van szó, mely helytörténeti értékkel is bír.
Ezzel gyarapodott a Thék-relikviák sajnálatos módon nem túl nagy sora – emelte ki Verasztó Antal helytörténész, aki értékes hely- és ipartörténeti adatokat közöl a mesterről könyvében (2008 – Adatok Thék Endre és a nemes Thék család történetéhez). Így például megosztotta a közönséggel, hogy az asztalosmester 10 ezer koronával letette az orosházi tanoncotthon alapjait, gyára pedig 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett, ahol zongorák is készültek.
Thék érdemeit és munkásságát hosszan sorolhatnánk – Szentendréről az ünnepi átadásra érkezett rokonai büszke örömére. A mester életútját elolvashatjátok ide kattintva, de érdekes adalékokat találhattok a könyvtár digitális tananyagában – klikkelj. Verasztó Antal kiemelte, fontos lenne, hogy Thék Endre nevét minél több minden őrizze szülővárosában, ne elégedjünk meg a róla (még életében és az orosházi iparosok kezdeményezésére) elnevezett utcával, és a díszpolgári címmel (melyre a krónikák szerint a leginkább büszke volt). Párizsba, Bécsbe is eljutott a fent említett kötetet (mintha csak főszereplője életútját követte volna), amely „ajtókat nyitott meg” szerzője előtt – ahogyan Verasztó Antal fogalmazott –, aki így számos új adathoz, információhoz jutott, többek között a Thék család egyik tagjának, Rupprich Péternek köszönhetően. A tervek szerint ebből a jövőben egy újabb könyv készül majd.
A szerdai átadás ünnepi keretek között zajlott, a város nevében dr. Dancsó József polgármester a kisipar jelentőségét és erősségét hangsúlyozta, hozzátéve: Orosháza elkötelezett a hagyományok ápolása terén, és minden igyekezetével segíti kisiparosait. A helyi ipartestület (melynek alapítása szintén Thékhez kötődik) elnöke, Németh Béla példaként állította a felnövekvő generáció elé Théket, aki a szegény vándorló asztaloslegényből lett nemzetközi elismerésnek örvendő műbútor- és zongoragyáros.
– Munkái számos helyen megjelentek, így például az Országházban, de hogy ne menjünk olyan messzire, Orosházán a polgármester irodájában egy szép, háromajtós szekrény is az ő keze munkája, illetve az a zongora, mely most az evangélikus iskola dísztermében található. Kiemelkedő munkásságáért méltán kapta meg 1888-ban az aranyérmét az Országos Ipartestületi Kiállításon.
