Az orosházi származású színész-műsorvezető vall színházról, munkáról és szülővárosáról.
A magyar humor elsőrangú, hiába valljuk magunkat búskomornak – állítja Szente Vajk. Az orosházi születésű színész, rendező, drámaíró, műsorvezető a Madách Színházban sikerrel játszott első darabja, a Csoportterápia című „mjuzikelkámedi” tapasztalatai kapcsán állította ezt, amikor legújabb bemutatójára készülve nyilatkozott. Az új darab premierje október 26-án volt, szintén a Madáchban. A Poligamy romantikus musical comedyt az azonos című film nyomán írta, többek között Szirtes Tamással közösen.
– A közönség hálás az olyan humoros előadásokért, ahol nem csak arról van szó, hogy egy sort röhögünk. A Csoportterápiát két éve mutattuk be, azóta a 75. előadáson is túl vagyunk. A sikere bizonyítja, hogy az intellektuálisabb humorra is vevő a közönség, ami nyitottságra, érzékenységre vall. Ha érzünk magunkban elég tehetséget, ambíciót, és van hozzá szorgalmunk, akkor úgy érzem, kötelességünk is a jó humor iránti igényt kiszolgálni.
– Munkáidban mondhatni kifogyhatatlan derű jellemez. A zenés vígjátékok mellett akár a Magyarország, szeretlek! című vetélkedőműsort is említhetem. Mi az eredője?
– Talán ezzel áldott meg az ég. Ugyanakkor sokat kapok vissza, ebben látom az energiacserét. Van bennem valami ellenállhatatlan vágy, hogy ezt továbbadjam, közvetítsem, és híveket szerezzek e tekintetben. Gondoljunk bele, ha 800 nézőből csak ötnek változtatjuk meg a gondolkodását, 300 előadással számolva, az jó sok ember!
– Orosháza szülötteként mit jelent neked ma ez a város?
– Orosháza nagyon a hazám, ott laknak most is az apai nagyszüleim, akikkel az igazán mély kapcsolat talán felnőtt koromra alakult ki. Két generáció tud nagy szakadék lenni ember és ember között, de nálunk ez szerencsére nem így alakult. Sikerült megtalálni a közös pontokat az én rohanó budapesti és az ő orosházi életük között. A kedvünkért internetet szereztek be, és miután a nagypapám kertész, távrendben tartja a kertünket, metszeni tanítja a feleségem (Erdélyi Tímea, színész – szerk.). Olyan láthatatlan szálak kötnek össze, mint a vér, a gyökerek, és lehet, hogy ez éppen attól lett számomra fontos, hogy messzire kerültem.
– Gyopárosfürdő?
– Gyopárosfürdő életünk része, nagy bázisunk! Nincs olyan nyár, hogy ne pihenjünk ott a nagyszüleim kis házában a barátainkkal, akik örömmel térnek vissza.
