A földet mereven figyelő fiatalok csoportja a tudomány érdekében sütteti magát vörösre a napon.
Lassan ötven éve annak, hogy megjelent Nagy Gyula, a város történetét bemutató kiadványa. Az évforduló kapcsán a Szántó Kovács Múzeum úgy döntött, új várostörténeti munkát tesz le az asztalra, és régészeti terepbejárások során térképezik fel a környék különféle korszakainak lelőhelyeit.
– Az 1965-ös Monográfia csak szórvány régészeti emlékekkel tudott dolgozni. A mi munkánk is csak részeredményekre tud alapozni, azokat azonban a lehető legpontosabb adatokkal tudjuk majd alátámasztani – tudtuk meg Rózsa Zoltán régésztől, a Szántó Kovács Múzeum igazgatójától.
A munka a Szegedi Tudományegyetem Régész Tanszékével együttműködve kezdődött Újosztás és a megyehatár közötti területen. Nyolc egyetemi hallgató segíti a munkát, közülük hárman Orosháza különböző részeinek évezredekre visszamenő múltjából írják szakdolgozatukat.
A csapat a mai település közvetlen szomszédságában elterülő földeket járja be a hétvégeken, miközben térképen rögzítik az előkerült régészeti lelőhelyeket. A munkák olyan szabad területeken folynak, ahol jelenleg kukorica és napraforgó van, az ilyen helyszínek felszínén jobban észrevehetően az egykori élet nyomai. Három ilyen területet vizsgálnak majd, ezekből szűrik le az információkat.
– Ősszel szántás és boronálás után azokat a részeket is bejárjuk egészen az első fagyig, havazásig, ahol jelenleg árpa, búza van, hogy a kép minél pontosabb legyen – tette hozzá Rózsa Zoltán, aki azt is elmondta, tevékenységüket már a Kormányhivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalánál is bejelentették. – A földet mereven figyelő fiatalok csoportja a tudomány érdekében sütteti magát vörösre a napon.
A terepbejárások jövő márciusig folynak, az eredményeket az új várostörténeti munkában teszik majd közzé.
