Húsvét örömére a történelmi egyházak képviselőinek ünnepi gondolatait olvashatják hívők és nem hívők.
Ördög Endre evangélikus igazgató lelkész
A ma emberének ingerküszöbe már nagyon magasan van. Ahhoz, hogy felkapja a fejét, és elcsodálkozzon, megdöbbenjen, vagy végiggondolja életét, értékrendjét, rendkívüli dolognak kell történnie. Friss információk zuhatagából a legkirívóbbnak, a legharsányabbnak van egyedül esélye, hogy állásfoglalásra késztessen. A feltámadás lehetősége azonban bármikor képes megmozdítani a közönyt.
Húsvét kétezer éves örömhíre nem azért friss, mert minapi eseményről szól. Azért friss, mert hadat üzen az életünkhöz teljesen hozzánőtt, de mégis megszokhatatlan mulandóságnak. Minden napnak, minden félelemnek, minden halálnak üzen: az élet a végső győztes, amelynek igazi forrása az önfeláldozó, az embert halandósága fogságából menteni igyekvő isteni szeretet. Ami nagypénteken a legnagyobb mélységbe szállt, hogy a harmadnapi felemelkedés csodája szíven üsse a világot.
Dr. Laurinyecz Mihály római katolikus esperes-plébános
„Tedd vissza hüvelyébe kardodat!” mondja Jézus Simon Péternek, választott tanítványának az olajfák hegyén, mikor ők meg akarták védeni az Igazat, az igazságot. Jézusnak nincs szüksége ilyen védelemre. Ettől nem jut előbbre az ő ügye, de mondhatjuk azt, semmi emberi, normális ügy. Ezzel csak elmérgesíteni és ellehetetleníteni tudunk helyzeteket, kapcsolatokat. A keresztény ember küldetése különösen húsvétkor az, hogy a kiengesztelődést, a megbocsájtást, a bűnbánatot és a megtérést hirdesse elsősorban életével.
Aki így cselekszik, az keresztény, aki nem így, az nem az. Még akkor is, ha nincs megkeresztelve, még akkor is, ha meg van keresztelve. Mert a keresztség nem a statisztikáé, az anyakönyvvé, vagy családi hagyományé, hanem a bűnbánaté: a megtérésé, megváltásé, a kereszt: szenvedés önkéntes vállalásáé. Ennek van feltámadása, örök élete. Amiért egyedül érdemes bármilyen áldozatot vállalni. Ahogy azt maga Isten Fia, Jézus megtette: vállalta a keresztet értünk. Akik ezt oly nehezen értjük és még nehezebben valósítjuk meg. Ezt az örök feltámadást kívánom 2013 húsvétján!
Hajdu Andrea református lelkész
Egy kis történettel szemléltetem, hogy mit jelent nekünk, keresztyéneknek a feltámadt Jézus Krisztus, és a húsvét. Egy nap tűz ütött ki egy házban. A felső szinten ott maradt egy árva kislány. Mivel a ház alsó szintjét teljesen elárasztották a lángok, nem volt esély a kimentésére. De hirtelen megjelent egy férfi hosszú létrával, fölmászott, megtalálta a gyermeket, sikerült lehoznia, és átadta az éppen megérkező tűzoltóknak, ő maga pedig eltűnt.
Pár hónappal később a kislánynak meg kellett jelennie a bíróságon, hogy nevelőszülőkhöz adják. Jó néhányan jelentkeztek az örökbefogadásra. Mindnyájan elmondták, mit tudnak nyújtani a gyermeknek. Végül egy férfi állt fel, aki nem szólt egy szót sem, csak kitárta karjait a gyermek felé. A jelenlévők mind felszisszentek, mert a férfi két karja rettenetesen össze volt égve. „Ő az, aki megmentett!” – kiáltott fel a kislány, és a férfi nyakába ugrott. Az örökbefogadó személye ezzel eldőlt. Mi keresztyének azért választjuk a feltámadt Jézus Krisztust életünk urának, mert Ő az élete árán is kész volt bennünket megmenteni a bűn rontásától. Őt ünnepeljük húsvétkor.
